Az emberek régóta átalakítják életterüket, jelentős hatást gyakorolva az ökoszisztémákra és a biodiverzitásra. Az élőhelyek átalakítása és túlhasználata azok közé az emberi tevékenységek közé tartozik, amelyek a legnagyobb hatással vannak a vadon élő állatokra. Gyakran állománycsökkenéshez és/vagy a szelekciós nyomás megváltozásához vezetnek, ezáltal befolyásolva egy faj evolúcióját – írja a Phys.org.

Az Appenninek medvéinek története és jellemzői

Az Appeninek-hegységben élő barnamedvék (Ursus arctos marsicanus) egy kicsi és elszigetelt populációt alkotnak, amely kizárólag Közép-Olaszországban fordulnak elő. Ez a populáció már régóta az emberek közelségében él. Korábbi kutatások szerint ezek a medvék 2000–3000 évvel ezelőtt vált el más európai barnamedvétől, és a római kor óta teljesen elszigetelten él.

„Az állomány csökkenésének és elszigetelődésének egyik fő oka” – mondta a tanulmány vezető szerzője, Andrea Benazzo – „valószínűleg az erdőirtás volt, amely a mezőgazdaság terjedésével és Közép-Olaszország növekvő emberi népsűrűségével járt együtt.”

Napjainkban az Appenninek barnamedve-populáció jelentős fenotípusos különbségeket mutat más barnamedve-populációkhoz képest. Testük kisebb, fejük és pofájuk alakja egyedibb, viselkedésük pedig kevésbé agresszív, mint az európai, észak-amerikai és ázsiai barnamedvéké.

Genomikai kutatások és eredmények

A kutatók arra összpontosítottak, hogy feltárják az emberi tevékenységek által kiváltott, közelmúltbeli evolúciós változásokat ebben az elszigetelt és veszélyeztetett medvepopulációban. Elkészítették az appennini barnamedve kiváló minőségű, kromoszómaszintű referencia-genomját, valamint több egyed teljes genomját újraszekvenálták. Ezeket összehasonlították egy nagyobb szlovákiai európai populáció genomjaival, illetve korábban publikált amerikai barnamedve-genomokkal.

Jellemezték a genomikai változatosságot, és azonosították az erre a populációra jellemző alkalmazkodási jeleket.

„Még érdekesebb azonban” – tette hozzá a tanulmány egyik szerzője, Giulia Fabbri –, „hogy kimutattuk: az appennini barnamedvék olyan génekben is szelekciós nyomokat hordoznak, amelyek a csökkent agresszivitással hozhatók összefüggésbe.”

Az eredmények arra utalnak, hogy a viselkedéssel kapcsolatos genetikai változatokra ható szelekció – amelyet valószínűleg az agresszívebb egyedek ember általi eltávolítása idézett elő – egy sokkal kevésbé agresszív medvepopuláció kialakulásához vezetett.

Következmények a természetvédelem és az együttélés szempontjából

Ez jól szemlélteti, hogy az emberi terjeszkedés a természetes élőhelyekbe demográfiai hanyatláshoz és genomikai elszegényedéshez vezetett, növelve a kihalás kockázatát, ugyanakkor akaratlanul is elősegítette egy, az emberekkel kevésbé konfliktusos kapcsolatot kialakító medvepopuláció evolúcióját.

„Eredményeink általános tanulságai egyértelműek” – vonta le a következtetést Giorgio Bertorelle, a kutatás egyik résztvevője.

Ez azt jelenti, hogy még azok a populációk is, amelyeket az emberi tevékenységek súlyosan és negatívan érintettek, hordozhatnak olyan genetikai változatokat, amelyeket nem lenne szabad felhígítani – például betelepítéssel.”