Közelebbről szemlélve is nagy a hasonlóság, hiszen a vízi kányafű is a keresztesvirágúak családjához tartozik. Első alkalommal a solti Kis-Dunán futottam össze ezzel a növénnyel, amely csak úgy lebegett a kenunk mellett.
Később aztán Gemenc árterületén, a Káposztás-Duna végében oly szerencsém volt, hogy fekete gólyákat fotózhattam a sárga virágtengerben. Az igazi meglepetés viszont 2023-ban ért a lakiteleki Dög-Tiszánál, ahol szinte az egész folyómedret kitöltötte a sárga virágfolyam.
Hogy történhetett ez meg? Előző évben óriási aszály pusztított, a Dög-Tisza is igazolta nevét, szinte teljesen kiszáradt és az összes hal elpusztult. Ugyanakkor a víz visszavonulásával a kányafű teret kapott, szétszóródott magjai szinte az egész holtág területén kikeltek és a következő évben életre keltették a „sárga utat” Alice csodaországából.
A vízi kányafű (Rorippa amphibia) a keresztesvirágúak (Brassicales) rendjébe, ezen belül a káposztafélék (Brassicaceae) családjába tartozó faj. Európában mindenfelé megtalálható. A 40-120 centiméter magas, évelő növény szára kopasz, összenyomható, belül üres. Az alsó levelek nyele rövid, alakja hosszúkás tojás, épek vagy a vízben fésűsen szeldeltek.
A felső szárlevelek ülők, keskeny lándzsásak, ép szélűek vagy fűrészes fogasak. Az erősen változó levélalak a vízállással függ össze. A sárga virágok bugavirágzatban nyílnak. A szirmok 4-5 milliméter hosszúak, a csészelevelek körülbelül feleakkorák. Április végétől május közepéig virágzik. A 3-6 milliméter hosszú becőtermések alakja tojás vagy elliptikus. A terméses kocsányok 6-17 milliméter hosszúak, vízszintesen elállnak vagy lehajlók.
Pontos lelőhelyet nem lehet megadni, mert mindig más és más helyen tapasztalható tömeges elszaporodása, viszont egy-két egyedét jó eséllyel megtalálhatjuk vizes élőhelyeinken.
