A kontinens legnagyobb termelője, Lengyelország súlyos madárinfluenza- és baromfipestis-járvánnyal küzdött: a területi lezárások, a termeléskiesés és a szülőpár-állományok érintettsége miatt az európai kibocsátás csak szeptemberre tért vissza korábbi szintjére, részben a naposállat-hiány enyhülésének köszönhetően. Világszinten az Egyesült Államokban is komoly fertőzéshullám alakult ki, sőt tavaly először Brazíliában is kimutatták a betegséget.

Geopolitikai és kereskedelempolitikai döntések (például a vámtarifák) szintén hatással voltak a baromfiágazatra, de ezek mértéke nem tért el jelentősen más élelmiszeripari területekétől. Mindezek következtében a főbb baromfihús-kategóriákban átmenetileg keresleti helyzet alakult ki, ami a felvásárlási és értékesítési árak emelkedéséhez vezetett. A piaci egyensúly szeptembertől fokozatosan helyreállt, ennek nyomán kínálati piac jött létre, és az az árak mérséklődését eredményezte.

Az uniós szabályozás egyik súlyos hiányossága, hogy a kereskedelmi egyezmények nem rögzítik: kizárólag az EU jogrendjének és standardjainak megfelelően előállított termékek juthatnak be a közösség belső piacaira. Ez a gyakorlat a baromfitermékek esetében is nagy versenyhátrányt okoz, hiszen több százezer tonna hús érkezik olyan országokból, ahol az állatjóléti, állategészségügyi és élelmiszer-biztonsági feltételek nem felelnek meg az uniós előírásoknak. Különösen a nagy importőrök, mint Ukrajna, Brazília, Thaiföld vagy Kína esetében elengedhetetlen lenne e szabályok egyértelmű rögzítése és szigorú ellen­őrzése.

A legmeghatározóbb tényezők közé tartoznak a korábbi madárinfluenza-járvány következményei – így a naposhiány, a telepítési korlátozások, a piacvesztés, valamint a francia termelés felfutása és a vakcinázás –, továbbá a nagy mennyiségben, dömpingáron beáramló kínai elősütött kacsa okozta piaci torzulások, illetve a jogszabályi változások, mint a kártalanítási érték csökkentése, a teleppihentetési program és az új telepek létesítését érintő előírások módosítása.

Az ágazat eddig is élen járt az új technológiák átvételében, a digitalizáció és robotizáció alkalmazásában, a hatékony és fenntartható termék-előállításban, ráadásul a termelésbővülés piaci és értékesítési lehetőségei is adottak.

A VP állatjóléti támogatások minél teljesebb körű kifizetése az alapját és önerejét jelenthetik az ágazati beruházási programoknak (mint az ÁTK-k, vagy a nagyobb volumenű élelmiszeripari beruházások). Tudomásunk szerint mindkét beruházási támogatási forrás esetében jelentős volt a baromfiágazat szereplőinek „érdeklődése”.

Akár világ-, akár európai szintű (termelési és fogyasztási) statisztikákat nézünk, a baromfiágazat termékei előtt fényes jövő áll. Az, hogy mennyire lesz fényes, az két dolgon is múlik. Az egyik, hogy az európai politika (különösen a kereskedelempolitika) mennyire lesz képes versenyegyenlőséget (azonos feltételek a termék-előállítás folyamatában) biztosítani saját termelői, termékei részére. A másik, hogy saját szabályrendszerét hogyan alakítja, változtatja, abban mennyire veszi figyelembe a valódi szakmai véleményeket és a racionalitást, mivel ezek elengedhetetlen elemei a versenyképes termék-előállításnak.