Arra voltak kíváncsiak, hogy ezek a kis növények hogyan képesek kivonni a talajból és saját szervezetükben felhalmozni a veszélyes nehézfémeket. A kutatás nemcsak a környezetvédelem, hanem az élelmiszer-biztonság szempontjából is fontos eredményeket hozott.

Mi lenne, ha a jövőben a természet erejével állíthatnánk helyre a múltban bekövetkezett környezeti károkat, miközben biztonságosabbá tesszük az asztalunkra kerülő élelmiszereket is? A „zöld kármentesítés” előmozdítója lehet annak a kutatásnak az eredménye, melynek gyökerei 2020-ig nyúlnak vissza, amikor egy OTKA fiatal kutatói ösztöndíj lehetővé tette Tőzsér Dávid számára, hogy a laboratóriumi elméletéből gyakorlati vizsgálat váljon.

Kétélű fegyver

A Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar fiatal kutatója csapatával két olyan nehézfémet vett célkeresztbe, amelyek világszerte a leggyakoribb ipari és mezőgazdasági szennyezők közé tartoznak: az erősen mérgező kadmiumot és az alapvetően fontos mikroelemet, a cinket, amely nagy mennyiségben szintén mérgező lehet. A DE TTK Biológiai és Ökológiai Intézet tudományos munkatársa arra volt kíváncsi, mennyire ellenálló a repce a korai fejlődési szakaszában, ha a gyökérzónájában túl sok a nehézfém.

– magyarázta a kutatás vezetője. Tőzsér Dávid elmondta, hogy ez a képesség kétélű fegyver, hiszen bár környezetvédelmi szempontból hasznos, a mezőgazdaságban komoly kockázatot jelenthet. Ha ugyanis a növény túl sok szennyező anyagot vesz fel, az a takarmányozás vagy akár az étolajgyártás során bekerülhet az élelmiszerláncba.

A kísérlet során a kutatók Petri-csészékben figyelték meg a csíranövények fejlődését különböző koncentrációjú fémoldatokban.

– Megfigyeltük, hogy az eltérő szennyezőanyagszint hogyan befolyásolja a növények fejlődését. Ezt úgy monitoroztuk, hogy 1, 3 és 5 nap után manuálisan megmértük a gyökereik, illetve a szárkezdeményük hosszát. Majd kiszárítottuk és összemorzsoltuk a növényeket, hogy oldatokat készítve belőlük műszeresen is analizáljuk a mintákat – részletezte a fiatal kutató.