Az Csendes-óceán északi részén élő szürke bálnák a kaliforniai partvonal mentén vándorolnak a téli szaporodási területeikről (Mexikó) a nyári táplálkozóhelyeikre (Sarkvidék). Ezek az állatok kb. 40 tonnásak és 12 méter hosszúak, és általában nem időznek a San Franciscoi-öbölben. Kivétel el az alól, amikor a sarkvidéki élelemforrásaik fogytán voltak – írja a Phys.org.
Fotó: Bob Mason, Pixabay
Az elmúlt években pedig sajnos egyre nagyobb mennyiségben jelennek meg az öbölben a bálnák – és a halálozási rátájuk és ijesztően magas.
Mitől pusztulnak el a szürke bálnák?
A San Franciscoi-öböl jelentős forgalommal bír: nagy sebességű kompok, szállítóhajók, és kereskedelmi halászhajók mellett számtalan rekreációs vízi jármű is közlekedik itt. Emiatt a lassabb mozgású bálnák számára igen veszélyes helynek számít.
A kutatók 2018 és 2025 között 114 szürke bálna egyedet azonosítottak az öbölben. Részben a saját megfigyeléseikre, részben pedig a helyi természetbúvárok fotóira hagyatkozva az állatok egyedi vedlési mintázata valamint farka alapján azonosították a bálnákat. Az öbölben eltöltött idő igen változatos volt, de csak nagyon kevés bálna tért vissza évről évre. Ennek egyik oka lehet a magas mortalitás.
A nemrég a Frontiers folyóiratban közzétett tanulmányban szereplő 70 elpusztult bálna közül 30-on olyan sérüléseket találtak, melyek hajókkal való ütközés következtében alakultak ki. Sok tetem esetében azonban nem tudtak részletes vizsgálatot végezni, így nem volt megállapítható a halál oka. Emellett több élő példányon is láttak olyan sérüléseket, melyeket vízi járművel való találkozás okozott. Ezek pedig hosszú távon a bálna életben maradási esélyeit csökkentik.
A populáció az összeomlás felé tart
2016 óta az Csendes-óceán északi részén élő szürke bálna állomány megfeleződött, nagyrészt a táplálékhiány miatt. A melegedő óceánokban eltűnőben van a tengeri jég, mely nagyban befolyásolja a cetek elsődleges táplálékának, például az apró rákfélék, a krillek jelenlétét.
Fotó: José Eugenio Gómez Rodríguez, Wikimedia commons
A korábbi jelentős pusztulások után az 1990-es és korai 2020-as években a populáció elkezdett visszaállni. Azonban az elmúlt években rekord kevés borjú született, ami azt jelenti, hogy mégsem regenerálódik elég gyorsan a populáció. A tudósok emiatt kongatják a vészharangot.
Ez a sebesség esélyt ad a bálnáknak és más tengeri élőlényeknek, hogy időben észleljék és kitérjenek előlük.
A Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (National Oceanic and Atmospheric Administration, NOAA) Az elmúlt években már két öbölben, a Monterey és a San franciscoi-öbölben is ajánlást tett a 10 csomós maximális sebességre, ám ezek egyelőre nem kötelezőek. Az Oaklandi Kikötő is arra ösztönzi az ottani hajózási vállalatokat, hogy csökkentsék a járműveik sebességeit, de ez is mindössze ajánlás.
A kutatók szerint a hajók személyzetét oktatni kellene arra, hogyan kerülhetőek el az ütközések a bálnákkal. Emellett a rendelkezésre álló új eszközökre is fel kell hívni a figyelmükre, mint például a hőkamerák használatára, mely szintén segítség lehet a tengeri emlősök korai észlelésében.
