0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2026. február 24.

A virginiai boróka

A lombhullást követő időszak a kertek pihenője, ám mégsem maradunk színek, formák nélkül: a fák, cserjék koronája, kéregdísze, a megannyi termés színpompája, s az örökzöld növények rendkívüli változatossága gyönyörködtet bennünket.

A téli kertben feltűnő díszt adnak a borókák, a Juniperus nemzetség tagjai és a ciprusfélék családjának (Cupressaceae) mutatós fái, cserjéi, melyek között tekintélyes méretű fák vagy elfekvő, elterülő növekedésű fajok, fajták is pompáznak. A borókák alapfajai többnyire az északi féltekén honosak, főként Észak-Amerika és Kelet-Ázsia a hazájuk. Úgynevezett pionír vagy úttörő növények, melyek az elsők között telepszenek meg a száraz, sziklás, köves vagy homokos, gyakran szélsőséges termőhelyeken is.

A Juniperus nemzetség régóta kedvelt faja a virginiai boróka, a Juniperus virginiana, korábban a kastélyparkok igen gyakran ültetett fája volt.

Eredeti termőhelyén 10-30 méteres, nálunk többnyire 10-15 méter magasra növő, fiatalon karcsún, később terebélyesen kúpos, néha ellaposodó koronájú fa vagy – főként szárazabb területeken – nagytermetű bokor. Oldalágai viszonylag rövidek, ferdén felfelé vagy többé-kevésbé vízszintesen állók. Vöröses vagy szürkésbarna színű törzse jellegzetesen hosszanti szalagokban leváló kérgű.

virginiai boróka

Alig 1 mm vastag hajtásai többnyire négy­élűek. 1,5 cm hosszú, keresztben átellenesen álló, lándzsás vagy tojásdad levelei általában pikkely alakúak, rendszerint kihegyezett csúcsúak, fénytelen kékes- vagy sötétzöld színűek. A pikkelyleveleken kívül a fiatal növényeken és az idősebbek belső hajtásrészein 1-1,5 cm hosszú, kihegyezett, szúrós hegyű tűlevelek is találhatók.

A Juniperus virginiana a borókák többségével szemben egylaki, de néha lehet kétlaki is. Hamvas kék, gömbölyded tobozbogyói egy év alatt érnek meg, méretük borsnyi, alig 5-6 mm átmérőjűek.virginiai boróka

Észak-Amerika keletibb területein honos, elterjedési területe Kanada délkeleti vidékeitől az Amerikai Egyesült Államok és Mexikó középső területein át húzódik, az észak-ame­rikai keleti lomboserdő-öv borókája. Jó tűrőképességű, jó szárazságtűrő faj, azonban normál kerti talajban, napos fekvésben meghálálja az öntözést, párásabb környezetben gyorsabban fejlődik. A kellő fényellátottságra érdemes figyelni, mert árnyékos fekvésben legyengülhet, lombozata kiritkulhat, s a boróka-pajzstetvek vagy a boróka-tarkadíszbogarak is könnyebben megtámadhatják. Szép formájú, mutatós fa, kiválóan ültethető akár szoliterként, akár kisebb csoportokban elhelyezve parkokba, nagyobb kertekbe, de akár magas sövénysorként is alkalmazható.

A városok szennyezett levegőjére a mi közönséges borókánkhoz képest sokkal kevésbé érzékeny, a jó kondíciójú növényeket a pajzstetvek is kevésbé károsítják.
virginiai boróka
Fotó: Wikimedia commons

A virginiai boróka megszámlálhatatlanul sok kertészeti fajtájával találkozhatunk a kiültetésekben, illetve a kertészeti árudákban. A fajtakör igen széles, az elfekvő növekedésűek talán a legismertebbek, közöttük is a legkeresettebbek közé tartozik a szürke, acélszürke lombozatú, ívesen elhajló, kissé bókoló hajtásvégű ’Grey Owl’ fajta, amely közel másfél méter magas és 3-4 méter széles lehet, hamvasan kékes tobozbogyók díszítik. Ugyancsak gyakori, főként közterületeken a ’Tripartita’ fajta, igen gyorsan fejlődik, 1,5-2 méter magasra is megnőhet, a szélessége elérheti a 6-8 métert is. Oldalágai a legtöbbször három síkban ferdén elhelyezkedők, tűleveleket és pikkelyleveleket is fejleszt. Az oszlopos termetűek közül a ’Pseudocupressus’ karcsú, oszlopos, 8-10 méterre is megnövő igen régi és hosszú életet megérő fajta.

Az alapfaj magról is szaporítható, de a fajták többségét tél végén vagy kora ősszel fásodó hajtásdugványozással (korábbi nevén félfás dugványozással) vagy téli üvegházi oltással szaporítják.

Az érett, kék tobozbogyókat ősszel, október végén, novemberben gyűjtsük be, s mielőtt a terméshús rájuk száradna, bontsuk ki és tisztítsuk ki a magokat, majd nyirkos homok közé keverve, hűvös helyen tavaszig rétegezzük el azokat.

A borókák magjai elfekvésre hajlamosak, azaz a vetés évében nem csíráznak ki biztosan, de ezzel a módszerrel több mag kel majd ki a tavaszi vetéskor. A tisztítás előtti, egy-két napig tartó vízben áztatás segít a terméshús könnyebb eltávolításában. Tavasszal normál kerti talajjal megtöltött cserepekbe, tálcákba vethetjük a magokat, a közeg ne száradjon ki. A magoncok karógyökereket fejlesztenek, ezért egyéves korukban már célszerű őket becserepezni, mert később nehezen viselik el az átültetést. A megerősödött fiatal növények már végleges helyükre is kerülhetnek.


Hazánkban is él a nemzetségnek egy képviselője, a közönséges boróka, a Juniperus communis, mely például a nyáras-borókás növénytársulások fontos faja az alföldi homokos, homokbuckás területeken, de hazánk csapadékosabb területein is találkozhatunk vele. Fűszer- és gyógynövényként is jelentős a felhasználása.

Forrás: Kertbarát Magazin

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: