Azon szerencséseknek, akik Kubában, a Bahamákon vagy éppen a Turks- és Caicos-szigeteken jártak, s a vadonban vagy városi parkban madarakat figyelhettek meg, némi szerencsével ezekkel az örökmozgó, mindössze 9 centiméteres miniatűr tollasokkal is találkozhattak, a valódi pintyfélék legkisebbikével, melyeknél jellemző, hogy hím és tojó együtt mozog – nemigen hagyják el egymást 1-2 méternél nagyobb távolságra. A nemek közötti különbség szembetűnő, mivel a hímnek széles aranysárga szalag díszíti begyét, míg a tojóét rozsdabarna.
Gömbfészek bebújócsővel
A világ legkisebb valódi pintyféléje ma még gyakori. Mindez talán azzal is magyarázható, hogy hajdanán nemigen voltak kapósak a madárpiacokon, mivel közel sem olyan színpompásak, mint például számos ausztrál díszpinty. Így jelentős mértékben nem fogtak be belőlük. Mivel a kis kubapintynél a hímek lényegesen mutatósabbak a tojóknál, s elsősorban ezeket importálták, ezért tenyésztésük hosszú évtizedeken keresztül sok nehézségbe ütközött. Pedig a kis kubapinty kedves, eleven szobamadár, mely a saját fajtársait, illetve a közeli rokonfajokat kivéve más madarakkal gond nélkül együtt tartható. Tenyésztése pedig már sikerrel járhat egy jókora kalitkában is, de ha lehet, inkább madárszobában vagy későtavasztól koraőszig kerti röpdében tartsuk – itt még biztosabb a siker.
A mestermű elkészítésének megfigyelése sok örömöt okoz a madarász számára, csak úgy, mint a fiókák felneveléséé.
A tojó termetéhez viszonyítva feltűnően nagy, fehér alapon barnán pöttyözött 3-6 tojást rak, melyből 12-13 napi kotlás után kelnek ki a fiókák. A párok gyakorta érzékenyek a fészekkontrollra, ezért a fiókák gyűrűzése olykor nehézségbe ütközik. A legjobb megoldás talán az, ha ezt akkor végezzük, amikor egyik szülő sincs bent a fészekben. Még jobb, ha a madarak egyáltalán nem látják, hogy a fészekbe nyúlunk. Ezt például úgy tudjuk elérni, hogy a szülőpárt kiengedjük egy kicsit röpködni a szobába. Míg ők a környezet felfedezésével vannak elfoglalva, addig mi megjelölhetjük a fiókákat.
A fiatalokat a szülők általában 4-5 hetes korukig nevelik, ezt követően legalább a fiatal hímeket feltétlenül távolítsuk el az öreg hímtől, ellenkező esetben az képes halálra üldözni őket. A fészekaljat általában 3-4 hónapos korukig lehet együtt tartani. Utána a fiatal hímeket is külön kell választani, mert nem férnek meg egymással – az erősebb előbb-utóbb megöli a gyengébbet. Ez nemcsak a kis kubapintyre vonatkozik, hanem a legtöbb valódi pintyfélére is.
A nagytestű rokon
A kis kubapintynél a takarmányozást a díszpintyeknél jól bevált magkeverékre alapozzuk: fehér és vörös köles, muhar és fénymag álljon rendelkezésükre, s időnként adjunk nekik fürtös kölest is. Emellett kínáljuk meg őket mák-, repce- és kendermaggal. Jó, ha különösen a nagyobb méretű magvakat csíráztatva is kapják, ugyanis így ezeket kis csőrükkel szívesebben fogyasztják. Lágyeleség tekintetében a kis kubapinty nem igazán válogatós: a főtt tojás általában tökéletesen megteszi, de ha tudunk, levéltetvekkel, frissen vedlett, apró lisztkukacokkal kedveskedhetünk nekik.
A kis kubapinty igen szapora állat, évente akár 3-4-szer is költ, azonban ha hosszútávon – 5-6 évig – szeretnénk tenyésztésben tartani a párokat, akkor 2, maximum 3 fészekaljat engedélyezzünk számukra évente. Megfelelő tartás mellett a kubapinty akár a 8. évet is megéri.
Az Európai Unióban még az 1990-es években is viszonylag gyakorinak számított a nagy kubapinty is, mely a kicsinek legközelebbi rokona. Hossza másfél, de akár két és fél centivel is nagyobb kistestű rokonánál. Keresztezhető a két faj, de ezt semmiképpen se tegyük, ha véletlenül lehetőségünk is lenne rá. Vásárlásukkor ügyeljünk, nehogy ilyen fajhibridet szerezzünk be. A kis kubapinty nem több 95 mm-nél!
