Almásháza egy dombok ölelésében fekvő, pici zsákfalu. Autóforgalom alig van, a jó levegő és a csend, a nyugalom rögtön feltűnik az oda látogatónak. Ez fogta meg a Kellő-farm tulajdonosát is, immár 5 esztendeje. Hogyan került a zajos városból a természet kellős közepébe, ahol szarvasmarhát és birkát tart, igazi kuriózumként pedig füstölt borjú szalámit készít?
– Életem nagy részét városias körülmények között töltöttem Várpalotán. Telekommunikációval foglalkoztam, jól ment a vállalkozásom. De hiába a sikeres üzlet, az átlagosnál magasabb életszínvonal, nem éreztem azt az életminőséget, amire vágytam. Gondolkodni kezdtem, és rájöttem, ez azért van, mert eltávolodtunk a természettől – mesélte az előzményeket, miközben a hatalmas legelőn át a birtok halastava felé sétáltunk. Hozzátette, jelenleg agrártudományokat tanuló fiával él a birtokon.
Megpróbáltam, de kiderült, hogy városi körülmények között nem lehet megtenni. Aztán 5 éve megszületett a cselekvési terv, és elkezdtem tanya jellegű birtokot keresni. Természetesen igazodni kellett az anyagi lehetőségeimhez, így jutottunk el Almásházára, ahol csodálatos környezetben sikerült megvásárolni egy 200 négyzetméteres istállót és a közel 1,5 hektáros birtokot. A területet átszeli a Kellő-patak, innen a név. Ezzel megvalósult az életmódváltás beruházási része. Vittem magammal az állataimat, tizennégy kecskét, húsz-harminc baromfit.
Soós Balázs következő lépése az infrastruktúra megteremtése volt. Barterezve sikerült kiépítenie egy napelemrendszert, ami minimálisra csökkentette a rezsit.
Mindössze évi 3 köbméterről van szó. Kivágjuk, hasogatjuk, betároljuk, így többször is felmelegít – tette hozzá mosolyogva. – Ez a költségminimalizálás teszi lehetővé, hogy maradjon időnk azokra a dolgokra, amik az embert emberré teszik: az alkotásra. Azokkal a dolgokkal nem kell foglalkozni, amiket a természet alapból megad nekünk.
Soós Balázs családja és barátai azt mondták, hogy mindez egyszerűen nem működhet, és hogy beletörik majd a bicskája a változásba, ebbe a nagyszabású vállalkozásba. Szerinte az elmúlt 5 évben bebizonyosodott, hogy igenis működik a dolog.
– Az életmód-változtatással kapcsolatos terveimet tovább kellett gondolni, és meg is tettük. Említettem az alkotást. Ennek kapcsán felmerült a kérdés, hogy „maradék” időben mivel foglalkozzunk. Nagy lökést jelentett a döntésben, hogy az élelmiszeripar jelentős része ma olyan termékeket gyárt, amiknek köze nincs a természethez. Ezért, és a terület adottságaiból kifolyólag a szarvasmarhatartás mellett tettük le a voksunkat. Kerestük a megfelelő fajtát, amire nagy nehezen, egy kis szerencsével bukkantunk rá.
Egészséges fajta, ridegtartásban is kiválóan megállja a helyét. Tizenegy tehénnel indítottam el a vállalkozást, most is ennyien vannak. Az üszőborjakat – amelyek háromszáz napig, a tejtermelési időszak végéig az anyjukkal maradnak, és természetes ütemben válnak le róluk – értékesítjük. A fajta fenntartása érdekében elsősorban háztáji gazdaságokba kerülnek. A bikaborjakat, amelyek körülbelül 300 kilogrammosra híznak 1 év alatt feldolgozzuk. Természetesen mindez hivatalosan, vágóhídon, házi módszerekkel, kézi munkával történik.
Soós Balázs ennél a pontnál újabb mérföldkövet említ, mégpedig a füstölt borjúszalámi készítését.
– Úgy gondoltuk, hogy készítünk egy különlegességet, ami természetes és kiváló minőségű. Szerintem csak így érdemes bármit is előállítani. Ezzel nem a tőkehús, hanem a szalámi lett a fő termékünk.
A szaláminkat az teszi minőségivé, hogy a lábszár kivételével – mert az nagyon inas – a legnemesebb húsok is belekerülnek, a hátszíntől a fehérpecsenyéig. A recept? Nos, szokták mondani, hogy az családi örökségből származik, és ez a mi esetünkben tényleg így van. A nagyanyám receptje szerint készül, aki egyébként a Spengler szalámi névadója is. Róla annyit, hogy sváb asszony volt. Mohács mellett, egy kis faluban lakott, számomra ő testesíti meg a szorgalmat és a tisztességet. Emlékszem, amikor gyermekként nála nyaraltam, csodálatosan éreztem magam. Ma már tudom, hogy ennek nemcsak ő volt az oka, hanem a természet közelsége is.
Így tudjuk folyamatosan biztosítani a prémium minőséget. Kizárólag saját fiatal állataink húsából dolgozunk, melyek – mint már említettem – tejen és a Kellő-farm mélyén fekvő, dús füvű legelőkön nevelkednek. Az alapanyagot gondosan fűszerezzük saját vagy más magyar termelők fűszereivel, és tengeri sóval tartósítjuk. A bükk és akác hasábfával való füstölés gondoskodik a tartósításról és a különleges ízvilágról.
Egyébként a kínálat bővítését tervezzük. Kísérleti stádiumban van egy szárított hús, valamint egy olajos pácban eltett húskészítmény. Szeretnénk elérni, hogy a termékeink legalább hat, de inkább tizenkét hónapig eltarthatók legyenek.
Az értékesítéssel nincs gondjuk Soós Balázséknak.
– Baráti, ismerősi körben kezdtük meg a termékeink értékesítését, ami a mai napig megmaradt. Mivel a mennyiség korlátozott, az általunk előállított áru gyorsan gazdára talál. A visszajelzések és tapasztalataink alapján ennél jóval többet is értékesíteni tudnánk. Amúgy egy kis cserekereskedelem is része az értékesítési rendszernek, ennek köszönhetően környékbeli gazdáktól tudom beszerezni a szükségleteink egy részét, a méztől a zöldségekig. Ez mindenkinek jó, máshol is így kellene működnie. Pontosan úgy, mint réges-régen.
A szarvasmarhatartás és a szalámikészítés mellett sok minden mást is tervez.
Ennek a feltételeit még meg kell teremtenünk: kemencét, kamrát, füstölőt, aszalót, és számos egyebet szeretnék építeni hozzá. Az építkezés már megkezdődött, és ha ez mind elkészült, várjuk a vendégeket, hogy megtapasztalják a falusi élet és a falusi munka szépségeit. Tudni kell róla, hogy nem kevés lemondással jár. Eleve el kell felejteni a luxuskörülményeket, a városi kényelmet. Ez az ára annak, hogy az ember idilli környezetben, a természet jó barátjaként, annak részeként, stresszmentesen és önellátóan élhesse az életét. Aki képes ezt megtenni, annak működik a dolog. Én már tudom, hogy nekem csodálatosan beválik – sikerült az annyira vágyott életmódváltás.
