Szerző: Deli Alexa

Amíg a vadon élő lovak kis méretű gyomra csak kevés táplálékot tud emészteni, így naponta sok időt töltenek a legeléssel, a háziasított állatok általában nagy adagokban kapják és fogyasztják a takarmányt. A gyomor- és bélbetegségek megelőzésére fontos azonban, hogy a táplálék minősége minél jobban hasonlítson a természeteshez. A lovak takarmányfelvételét, rágási aktivitását vizsgáló megfigyeléseimből az derült ki, hogy a réti széna nedvesítésével, illetve áztatásával ez elérhető.

A vadon élő és az elvadult lovak étrendjének 80-90 százaléka tápláló anyagokban szegény fűféle, ezért nagy mennyiséget kell elfogyasztaniuk belőle energiaigényük kielégítésére. Ehhez napi 15-16 órát töltenek takarmányfelvétellel. Az állatok kis méretű gyomra egyszerre csak kevés táplálékot fogad be, ám hosszú bélrendszerüknek köszönhetően az emésztőrendszerük működése alkalmazkodott a folyamatos takarmányfelvételhez.

A lovat, háziasítását követően, először közlekedésre, mezőgazdasági munkára és katonai célokra használták. A munkavégzés jelentősen megnövelte az energiaszükségletét, miközben számottevően csökkentette a takarmányfelvételéhez rendelkezésre álló időt. Elterjedt az istállózó állattartás, szűkültek a legelőterületek, így a legeltetést mindinkább felváltotta az abrak- és a szárítással tartósított takarmány, különösen a réti széna etetése. A réti széna nagy előnye, hogy kevesebb idő alatt többet tud belőle felvenni az állat, mint a legelőfűből, így megoldást jelent a megrövidült táplálkozási időre. Hátránya azonban, hogy a szárításkor a növény víztartalmának nagy részét elveszíti, az állat így sokkal kevesebb vegetációs vízhez jut, mint a legeléskor. A víz mellett a táplálóanyag-tartalom is csökken a szárítás során, de a legnagyobb gond a takarmány porosodása.

Hosszabb rágás, jobb emésztés

A megváltoztatott étrend és a modern takarmányozási gyakorlat ellentétben áll a ló evolúciója során kialakult, folyamatos legelésre és rostban gazdag takarmányokra specializálódott természetes táplálkozási stratégiájával. A folyamatos, kis mennyiségű takarmányfelvétel helyett nagy adagokban kapja és fogyasztja a takarmányt, ami megterhelheti a gyomrát, a takarmány gyors felvétele kólikához, gyomorfekély kialakulásához vezethet.

A ló jóllétének biztosítása érdekében kiemelten fontos a lehető legtermészetközelibb takarmányozási gyakorlat alkalmazása, amelynek egyik alapvető eleme a takarmányfelvétel időtartamának meghosszabbítása és a rágómozdulatok számának növelése. Minél több rágómozdulattal fogyasztja el a ló a takarmányt, annál hosszabb ideig tart a táplálékfelvétellel eltöltött idő, ezzel több nyál kerül az emésztőtraktusba, ami javítja a takarmány emésztését. A lovak rágási paramétereinek vizsgálata ezért fontos az emésztő­rend­szer egészsége és a takarmány-hasznosítás szempontjából.

Az áztatott szénának a takarmányfelvétel idejére és a rágómozdulatokra gyakorolt hatásáról viszonylag kevés kutatási eredmény áll rendelkezésre. Glatter és munkatársai (2021) különbözően kezelt széna etetésénél vizsgálták a lovak rágási paramétereit.

Azt kapták, hogy áztatott széna etetésekor a rágási frekvencia növekedett, vagyis a lovak másodpercenként több rágómozdulatot végeztek, mint száraz szénát fogyasztva. Emellett egy kilogramm szárazanyag elfogyasztásához több rágásra volt szükségük, ami azt jelzi, hogy az áztatás hatására megváltoztak a takarmány mechanikai tulajdonságai. Ugyanakkor az áztatott széna fogyasztásakor a száraz­anyag-felvétel üteme csökkent, vagyis lassabban ettek a lovak. Ezeket az eredményeket a tudósok a széna cukortartalmának kioldódásával, ezáltal az ízletesség csökkenésével magyarázták.