Fizikai dolgozóként kezdte a pályáját 1981-ben, közben elvégezte az erdészeti technikumot, erdész, majd kerületvezető erdész, később pagonyvezető főerdész lett. Jelenleg főerdészi és kerületvezető erdészi munkakört is ellát. Banyafák, Kettős tölgy, Prófusz-tölgy, a Szatmár-erdő csodálatos geofiton növényei vagy a Farkas-erdő varázslatos tölgyesei – a Sárvárkörnyéki erdőkben minden fát, bokrot, virágot ismer.

„Az első fényképezőgépemet 1985-ben vettem, egy analóg Praktika MTL 5-öt. Később egy fix 200-as objektívvel bővítettem a technikát. A fényképezés számomra a digitális korszakkal 2003-tól teljesedett ki. Azóta már az ötödik gépemet »szaggatom«. Járom az erdőt, és ha valami érdekeset látok, akkor megörökítem.

A napközben készített képeket esténként válogatom, mappákba rendezem. Kedvenc témám? Minden, ami él vagy mozog, ami szép, ami különleges. Az 500-as teleobjektívvel 4 métertől a Jupiterig ellátok.

Kiállításom még nem volt, mert nagyon sok kedvenc képem van, nem tudnék közülük választani. Minden évszaknak megvan a szépsége, de a szívem az őszhöz húz, ilyenkor gyönyörűek az erdő színei, jó képeket lehet készíteni. Nem keresem a témát, a pillanatot ragadom meg. Munka közben is nálam van a gép az autóban, ha látok valamit, kapásfotót készítek. Akadt már lencsevégre fatolvaj, off-roadozó vagy előttem átugró szarvasbika.

A most bemutatott fotóm egy napsütéses decemberi napon született. Egy erdei nyiladékra lépve észrevettem, hogy jó széllel közeledik felém egy szarvastehén az ikerborjaival. Alig hittem a szememnek, hogy ennyire közel kerülnek hozzám. Miközben a fényképezőgép keresőjén keresztül gyönyörködtem a szépségükben, óhatatlanul az abban az időben született ikerunokáimra és a lányomra gondoltam.”