Szerző: Molnár Balázs
A terráriumi állatok a táplálkozás módja szerint történő felosztásakor a három kategória különíthető el. Korábbi cikkeimben vizsgáltunk két kategóriát (ragadozók és növényevők), így maradt utolsónak a vegyes táplálkozású hüllők takarmányozásának szemrevételezése. Ebben a csoportban szép számmal akadnak olyan fajok, melyek egyaránt fogyasztanak növényi, mind állati eredetű eleségeket is. Ennek a csoportnak az aktuális eleségét elsősorban a rendelkezésre álló élelemforrások aránya befolyásolja. Az, hogy az adott élőhelyen miből és mennyit találhatnak meg. Például a hardun agámák (Laudakia stellio) a rovarok mellett gyakran fogyasztanak füveket és más növényeket is a természetben.

Hogyan lehet kategorizálni az állatokat
A vegyes táplálkozású fajok csoportjai két kategóriába sorolhatjuk. A hüllők egy csoportja fiatal korában szinte kizárólag hús- vagy rovarevő, majd kifejlett korára sokszor szinte vagy teljes mértékben áttér a vegetáriánus táplálkozású életmódra. Ide tartoznak egyes irodalmi adatok szerint teknősök egy nagyobb csoportja, egyebek mellett a közkedvelt ékszerteknősök is.
De tény és való, hogy a víz felszínére dobott pongyola pitypangokat előszeretettel fogyasztják, illetve a kerti tóban élő példányok azzal jelzik éhségüket, hogy elkezdik kidönteni a zsenge, friss gyékény hajtásokat. A másik csoportba azok a hüllőfajok tartoznak, melyek bár döntően az egyik táplálkozási forma jellemző rájuk, alkalmanként fogyaszthatnak az ellenkező típusúból is. Ennek különböző okai lehetnek. Az agámák egyes fajai, mint például a nálunk is tenyésztett szakállasagámák (Pogona vitticeps) rendszeresen fogyasztanak növényi táplálékokat is. Míg a szárazföldi teknősök, amelyeket sokszor tipikus növényevő fajként kezelünk, szívesen lakmároznak állatok tetemeiből, illetve ürülékéből.





