A kutatáshoz kapcsolódó felmérésben résztvevők többsége hallott már a tejtermék-analógokról vagy más néven -imitátumokról, azonban csak 36%-uk tudta, hogy ezekben a termékekben általában a tejzsírt növényi zsiradékkal helyettesítik. Ez azért érdekes, mert a
válaszadók majdnem 60%-a vásárolt korábban tejföl-analógot (például Frissfölt, Farmfölt, Kannafölt stb.), de a vizsgálatból kiderült, hogy ezen vásárlások mindössze 30%-a volt szándékos.
A kérdések arra is kitértek, hogy mi lehetett az oka annak, hogy tejföl helyett véletlenül tejföl-analógot vettek le a polcról: nagyrészt a hasonló csomagolás, a kihelyezés és a kedvezőbb ár játszottak közre ebben. A véletlenül a kosárba került analógok általában negatív érzéseket váltottak ki, de – ugyan kisebb százalékban – előfordult, hogy megkedvelték a terméket a kipróbálást követően.
Az ár-érték arány és a fogyasztók árérzékenysége határozza meg a leginkább, hogy kifejezetten tejföl-analógra esik-e a választásuk. Továbbá elősegíti a célzott vásárlást, ha a fogyasztó alapvető tudással rendelkezik a tejtermék-analógokról (például tudja, hogy nem „hamisított” élelmiszer a helyettesítő termék), kedveli a tejfölt, nyitott a főzéssel kapcsolatos újdonságokra, illetve tudatosan építi fel az étrendjét. Az analóg termék érzékszervi tulajdonságai kevéssé voltak meghatározók. Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy
a fogyasztók a tejföl olcsóbb alternatívájaként gondolnak a tejföl-analógokra, és a termékkör behatóbb ismerete biztosíthatja, hogy a megítélésük kedvezőbb legyen.
A tapasztalatok azt mutatták, hogy a vásárlók közül többen csak akkor szembesültek vele, hogy nem hagyományos tejfölt választottak, miután rávilágítottunk erre. Ugyanakkor sokan kifejezetten analógot kerestek, rendszeres vásárlói a kategóriának. Néhányan említették, hogy ételkészítéshez mindig tejföl-analógot használnak. A valós döntési helyzet elemzése várhatóan a már megállapított modellel összhangban álló eredményeket fog prezentálni.
