Somogyi Nóra 1999 óta gazdálkodik, és 2011 óta műveli azt a 8 hektáros zöldspárga-ültetvényt, amelyre családja megélhetését alapozta. A holland Gijnlim és az olasz Eros fajták évekig megbízhatóan hozták a hektáronkénti 6-8 tonnás bruttó hozamot. Tavaly még arról számoltunk be, hogy a fagy ugyan „alapértelmezetté” vált, de a rutin és a szerencse átsegítette a gazdaságot a nehézségeken. Idén azonban a természet Nóra gazdaságát is letaglózta, az április eleji fagyhullám Csengőd térségére is lecsapott.
meséli a gazda.
Költség bevétel nélkül
Ilyenkor a termelő két rossz közül választhat: vagy talajmaróval letarolja az ültetvényt – kockáztatva a föld alatt már készülő, friss sípokat –, vagy kifizeti a napszámot a munkásoknak, hogy a „kukába való”, értéktelen, fagyott részeket kézzel szedjék ki. Nóra az utóbbi mellett döntött, ami azt jelenti, hogy bevétel nélkül is jelentős bérköltséget kénytelen finanszírozni. A kiesés pedig nem egy éjszaka: a hideg miatt a növény fejlődése 3-5 napra leáll, a szedés szünetel.
Az időjárás a hónap folyamán továbbra sem kedvezett a spárgának, az előrejelzések sokszor optimistábbak voltak a valóságnál: ahol 4 Celsius-fokot ígértek, ott mínusz 0,5 volt a valóságban. 8 fok alatt leáll a spárga fejlődése, így a hideg éjszakák teljesen visszavetették a mennyiséget.
A Homokhátságon a talajvíz szintje kritikus szint alá süllyedt. Az öntözés nem csupán a tápanyag-utánpótlás, hanem a fagyvédelem miatt is kulcskérdés lenne. Egy hektáron ugyan kiépítették a mikroszórófejes rendszert, de a víznyomás gyakran kevés a hatékony fagyvédelemhez, a maradék hét hektáron pedig az öntöződob édeskevés a fagy elleni harchoz.
A fagy mellett a szélverés a másik nagy ellenség. Nóra egyedi módszerrel védekezik: 40-50 centiméter széles „gazcsíkot” hagy a sorok között. Ez azonban kétélű fegyver. Ha túl magasra nő a növényzet, megáll a légmozgás, és a fagy még mélyebben „ül meg” a területen. Ez a klasszikus „melyik ujjamba harapjak” esete: védekezzen a szél ellen, vagy engedje szabadon a hideg levegőt?
