A románok továbbálltak
A 2011-es telepítésű állomány felett eljárt az idő, a tövek öregszenek, a hozamok és a minőség fenntartásához elengedhetetlen lenne a frissítés. Nóra ugyan vásárolt további öt hektár földet, de a telepítés költségei magasak: egyetlen magonc ára 140–200 forint között mozog, egy hektárra pedig 15 ezer darabra lenne szükség. Ez csak a szaporítóanyag szintjén 2,5-3 millió forintos tőkét igényel hektáronként, amire a jelenlegi piaci viszonyok és a támogatási rendszer hiányosságai mellett kevés őstermelő képes.
A spárga továbbra is az egyik legmunkaigényesebb zöldségkultúra. Míg korábban a visszatérő román vendégmunkások jelentették a stabilitást, mára ők is továbbléptek: Németországban többszörösét keresik meg a magyar napszámnak.
– mondja keserűen. A gépesítés ilyen méretben nem térül meg, a válogatás és az osztályozás továbbra is kézzel, sablonok segítségével történik.
Az értékesítési csatornák is sorra szűkülnek. Korábban a Balaton-parti luxuséttermek biztos felvevőpiacot jelentettek, de Nóra tapasztalatai szerint ezek kétharmada mára bezárt vagy tönkrement. A nagy felvásárlók pedig pontosan ismerik azt a lélektani határt, ameddig az árakat le lehet szorítani anélkül, hogy a gazda végleg beszántaná az ültetvényt.
A legnagyobb fájdalmat azonban a hazai szakmai összefogás hiánya okozza számára. Míg a külföldi spárganagyhatalmaknál (Németország, Hollandia) közös fajtakísérletek, technológiai ajánlások és közös műtrágyavásárlás segíti a termelőket, addig Magyarországon mindenki a saját kárán tanul.
„Jó növény lenne a spárga, ha összefognánk” – vallja Somogyi Nóra. Jelenleg azonban a termelő magára van utalva a faggyal, a széllel, a munkaerőhiánnyal és az emelkedő költségekkel szemben. A szezon május végéig tart, és bár az évkezdet kilátástalannak tűnik, a homoki gazdákra jellemző szívósság még tartja a lelket a csengődi Nóri spárgájában.
