Gerőházi Éva, Teller Nóra és Tosics Iván, a Városkutatás Kft. munkatársai európai példákon mutatják meg, hogyan indítja el a zöldítés a lakások felértékelődését és a lakosság kicserélődését – valamint azt is, miként lehet ezt erős állami beavatkozással megfékezni. A tapasztalatok szerint nálunk a hatások egyelőre visszafogottabbak, de egy jelentősebb zöld fordulat itthon is komoly társadalmi feszültségekhez vezethet.
A zöld fejlesztések ma már nemhogy hétköznapinak számítanak, de elkerülhetetlenek is: a városoknak egyszerre kell csökkenteniük az energiafelhasználást, javítaniuk a környezeti állapotot és alkalmazkodniuk a klímaváltozáshoz. Az ehhez kapcsolódó beruházások azonban nemcsak műszaki vagy környezeti kérdések – komoly társadalmi következményekkel is járnak.

Gerőházi Éva, Teller Nóra és Tosics Iván, a Városkutatás Kft. munkatársai a Másfélfokon megjelent, az európai uniós ReHousIn kutatás eredményeit értékelő cikkükben arra hívják fel a figyelmet, hogy a zöld átállás gyakran nem egyenlően érinti a társadalmi csoportokat. A háttérben egy viszonylag új jelenség, a „zöld paradoxon” áll, melynek lényege, mint írják, hogy „az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló, jó szándékú zöld intézkedések gyakran felgyorsítják az alacsonyabb jövedelmű lakosság elvándorlását, megdrágítják a lakhatást és erősítik a társadalmi-térbeli polarizációt.”
Így lesz a zöld fejlesztésből drágulás
A folyamat mögött egyszerű, de erős gazdasági logika áll, amely több csatornán keresztül is működik. Az energiahatékony felújításokból a belépési költségek és a szigorú követelmények miatt sok háztartás eleve kimarad. Aki viszont részt vesz bennük, annak a lakása felértékelődik, ami az egész környéken árnövekedést indíthat el.
A városi sűrítés során gyakran lebontják a régi, alacsonyabb sűrűségben épült és olcsóbb lakásokat, és helyükre új, drágább épületek kerülnek. Ez nemcsak fizikai átalakulást jelent, hanem társadalmi cserét is.
A három folyamat ugyanabba az irányba mutat: a zöldítés felértékeli az ingatlanokat, ez felértékelődés pedig kiszorítja a kevésbé tehetőseket.

Európai példák: ahol a piac elszabadul – és ahol megfogják
A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a kimenetel nem szükségszerű – azon múlik, mennyire erős a közpolitikai beavatkozás.
Zürichben extrém a lakáshiány: az üres lakások aránya mindössze 0,1%. A kötelező sűrítési politika miatt 2025-ben 1379 lakást bontottak le, miközben 2977 új épült.
Bár ez növekedésnek tűnik, a tapasztalatok szerint a bontásos átépítések növelik a meglévő bérleti szerződések felmondásának gyakoriságát és a kilakoltatás kockázatát, és az idősek, a gyermekes családok, valamint az alacsony vagy közepes jövedelmű bérlők kényszerülnek a leggyakrabban elköltözni.



