A Our World in Data kutatási oldal szerint a szúnyogok évente körülbelül 760 000 ember halálát okozzák, míg maga az ember csak jóval lemaradva áll a második helyen – írja a Phys.org.
Ennek oka, hogy a szúnyogok felelősek az összes fertőző betegség 17%-ának a terjesztéséért, beleértve a maláriát, a dengue-lázat, a sárgalázat, a chikungunyát és a Zika-vírust. Ahogy az ember okozta klímaváltozás miatt melegszik a bolygó, a szúnyogok egyre újabb területeket hódítanak meg a hosszabb nyarak során. Emiatt valós félelem, hogy a jövőben egészségügyi válságot idéznek majd elő.

Kép forrása: Pixabay
Nem minden szúnyog veszélyes
Először is: nem kellene minden szúnyogot eltüntetni. A körülbelül 3500 szúnyogfaj közül csak nagyjából 100 csípi meg az embert.
— mondta Hilary Ranson, a Liverpooli Trópusi Orvostudományi Iskola vektorbiológusa az AFP-nek. Összességében Ranson úgy véli, hogy öt szúnyogfaj eltűnése „elfogadható ár lehet” annak a hatalmas pusztításnak a fényében, amelyet ezek a fajok okoznak a világban — beleértve a tömeges haláleseteket és gazdasági összeomlásokat.
Dan Peach, a Georgiai Egyetem szúnyogkutató entomológusa nagyjából egyetértett ezzel, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy több információra van szükség a kiirtás és az alternatív megoldások összehasonlításához.
Mi a helyzet a környezettel?
A betegségeket terjesztő öt szúnyogfaj „nagyon szorosan alkalmazkodott az emberekhez” — magyarázta Ranson —, például emberi vérrel táplálkoznak és az emberek közelében szaporodnak. Ez azt jelenti, hogy kiirtásuk nem lenne jelentős hatással a tágabb ökoszisztémára — ráadásul más, genetikailag hasonló, de kevésbé veszélyes szúnyogfajok valószínűleg gyorsan „betöltenék ezt az ökológiai rést” — tette hozzá.
Peach szerint azonban nem tudunk eleget a legtöbb szúnyogfaj ökológiájáról ahhoz, hogy bármelyik álláspont mellett biztonsággal letegyük voksunkat. A szúnyogok „tápanyagokat szállítanak vízi lárvaélőhelyeikről” más területekre, és táplálékul szolgálnak rovaroknak, halaknak és más állatoknak — mondta. Emellett növényeket is beporoznak, bár ezt „még nem értjük teljesen, és fajonként eltérő lehet [a jelentősége]” — tette hozzá Peach.
Ranson elismerte, hogy



