Ekkor kerül előtérbe az emberi leleményesség, hiszen rengeteg növény vegetatív szervekkel is szaporítható.
Egyből kettő
Némely növény képes sarjhajtást nevelni maga mellett, nekünk már csak annyi a dolgunk, hogy kiemeljük a cserépből a gyökérzetet, érzéssel leválasztjuk a sarjat, vigyázva, hogy elegendő gyökere legyen az önálló élethez, és elültetjük egy cserép friss földbe. Ez kecsegtet a legbiztosabb eredménnyel, mert ha ügyesek vagyunk rögtön két (vagy akár több) önállóan funkcionáló növényünk lesz. A kis sarjakra azért érdemes több figyelmet fordítani, amíg kellőképpen megerősödnek, és gyökereikkel feltérképezik az új helyet. Természetesen lehet örülni a sarjacska megjelenésének, de legyünk türelmesek, hagyjuk növekedni egy ideig, mielőtt elvágnánk a „köldökzsinórját”, amin keresztül az anyanövényhez kapcsolódik. Még egyszerűbb dolgunk van például a csokrosindával, melynek sarjai egészen különleges módon egy indán fejlődnek a levegőben. Miután kialakultak a gyökereik, válasszuk le, és ültessük el őket kettesével-hármasával laza szerkezetű virágfölddel megtöltött kisebb cserepekbe. Vagy állítsuk őket néhány napra vízbe, ezzel ösztönzést nyer a gyökérképződés, így aztán könnyebb lesz elültetni őket, és jobban meg tudnak állni a saját lábukon. Talajukat tartsuk egyenletesen nedvesen, de ne tocsogósan.
Dajkalevelek
A majomfa, az afrikai ibolya, a viaszvirág, a törpebors, és a varjúháj fajok- egyetlen levélkéjükből képesek kicsinyeket létrehozni. Éles ollóval vágjunk le egy fiatal, de kifejlett, életerős levelet. A levélnyelet egy szintén éles késsel, vagy szikével vágjuk vissza ferdén. Egy ültetőbottal készítsünk neki egy kis mélyedést az ültetőközegbe, állítsuk bele a levelet, és finoman tömörítsük a közeget. Helyezzünk egy kis búrát fölébe, hogy fokozzuk a páratartalmat. Naponta többször emeljük fel a búrát, hogy friss oxigénhez tudjon jutni.
Levélszeletek
Már az előző teljesítmény is csodálatra méltó volt, de még van tovább. Vannak olyan növények -mint amilyen a fácánlevél (anyósnyelv, Sansevieria néven is ismert)-, amelyek szaporításához egy-egy levélrészlet is elegendő. Éles késsel válasszunk le egy egészséges levelet az anyanövényről, majd vágjuk 5-8 cm-es darabokra.
Legyünk nagyon figyelmesek, hogy össze ne keverjük a felső, és az alsó oldalukat, mert csak akkor működik a csoda, ha az alsó részüknél fogva dugjuk az előkészített, sekély edényben elterített, jó vízelvezetésű ültetőközegbe készített árkokba. Tegyünk föléjük búrát, vagy szúrjunk a földjükbe néhány pálcikát, és terítsünk rájuk egy fóliát. Csupán két hónap múlva óvatosan lecsippenthetjük az új növendékeket, és egyesével kis cserepekbe tűzdelhetjük őket. A sárga szélű fajtát tőosztással érdemes szaporítani, ha azt szeretnénk, hogy az új növények is megőrizzék ezt a sajátságot, a levéldugványról létrejött növénykék zöldek lesznek. Igen, ez már egy haladóbb szintű technika, azoknak, akik szeretik a kihívásokat.
