David Attenborough, a világ legismertebb természetfilmese nemrégiben töltötte be századik életévét. Az évforduló nemcsak egy rendkívüli életmű ünnepe, hanem alkalom arra is, hogy újraolvassuk üzeneteit egy olyan korban, amikor a természetvédelem, az élelmiszer-termelés és a klímaváltozás kérdései egyre szorosabban kapcsolódnak össze.
A haszonállatok szerepe tehát ma már messze túlmutat az istállókon: klíma-, földhasználati, biodiverzitási és élelmiszerbiztonsági kérdés is lett.
Nem állattenyésztési kérdés, hanem bolygóléptékű ügy
Attenborough nem állattenyésztési szakemberként foglalkozott a haszonállatokkal. Filmjeinek középpontjában többnyire a vadon élő fajok, az ökoszisztémák törékeny egyensúlya és az ember természetre gyakorolt hatása áll.
Mégis, az utóbbi években egyre világosabban megjelent nála az a gondolat, hogy a modern élelmiszer-termelés, ezen belül az állati eredetű élelmiszerek előállítása alapvetően formálja át a bolygót.
A haszonállatok nála nem önálló főszereplők, hanem annak a nagyobb történetnek a részei, amely arról szól, hogy miként szorítja vissza az ember a vadont saját táplálkozási rendszereinek kiszolgálására.
A David Attenborough: A Life on Our Planet című film és könyv egyik legerősebb üzenete éppen ez.
A hús- és tejtermékek előállítása nemcsak közvetlenül igényel földet, hanem közvetve is, a szarvasmarhák, sertések és baromfik etetéséhez gabonát, szóját, kukoricát kell termeszteni, sokszor olyan területeken, amelyek korábban erdők, gyepek vagy más élőhelyek voltak.
