Szerző: Bodor-Zanker Angéla

A kőrisek faanyaga kemény, szívós és rugalmas, csontfehér, kiváló minősége miatt széles körben hasznosított alapanyag. Sportszerek, furnérok, rétegelt lemezek, hordók készítésére egyaránt alkalmas, emellett magas fűtőértéke miatt értékes tűzifa. Mindezek alapján a kőrisfajok megőrzése nemcsak természetvédelmi, hanem gazdasági érdek is. Közösen kell fellépni a kőrisrontó karcsúdíszbogár és a kockázatos fa csomagolóanyagok ellen.

Magyarországon három őshonos kőrisfaj fordul elő: a magas kőris (Fraxinus excelsior), a magyar kőris (Fraxinus angustifolia subsp. pannonica), valamint a virágos kőris (Fraxinus ornus). Közülük kiemelkedő jelentőségű a magyar kőris, amely a leggyorsabban növő őshonos erdei fafaj, és a városi környezethez is jól alkalmazkodik.

A legyengült állományok kitettebbek

Az elmúlt évtizedekben a hazai kőrisállományokat több biotikus (kórokozók miatti) és környezeti stresszhatás érte. Az ezektől legyengült kőrisállományok hosszú távon veszélyeztetik az őshonos fajok fennmaradását, és növelik az idegenhonos, invazív károsítók megtelepedésének kockázatát.

A kórokozót hazánkban először 2008-ban észlelték az északnyugati térségben, majd a 2008–2009-ben végzett országos felderítések igazolták, hogy az egész országban elterjedt. A gombabetegség mind természetes erdőkben, mind ültetett állományokban jelen van, és különösen gyakori a fiatal, 2-10 éves erdősítésekben. Sajnos a kórokozó ellen bevezetett növény­egészségügyi intézkedések európai szinten sem bizonyultak hatékonynak, mivel mára közel húsz európai országban van jelen.

A környezeti stressz és a Hymenoscy­phus fraxineus kórokozó által legyengített kőrisek különösen fogékonyak a kőrisrontó karcsúdíszbogár (Agrilus planipennis) támadására. Számos vizsgálat igazolja, hogy a sokkhatás alatt álló fák fokozottan veszélyeztetettek. A leromlott állapotú vagy pusztuló kőrisek jelenléte ezért nagy kockázati tényező, mivel a sérült lombkorona elfedheti az Agrilus planipennis kártételének korai tüneteit.