Szerző:
Mikulás József, Petróczy Marietta
Megfelelő óvintézkedésekkel azonban elkerülhető a fertőzés.
Lehoczky János 1968-ban megjelent könyvében azt olvashatjuk, hogy a szőlő fenésedésének kórokozója (Elsinoë ampelina) már az időszámításunk szerinti első században ismert volt Európában, onnét később Észak-Amerikába is behurcolták.
Európa csaknem minden szőlőtermő vidéke fertőzött, de gyakorisága és károsítása az elmúlt évtizedekben jelentősen csökkent. Hazánkban a 18-19. század fordulója előtt még általánosan jelen volt, az utóbbi fél évszázadban viszont csak szórványosan észlelték, ami elsősorban a szőlő rendszeres kémiai védelmének köszönhető.
A nemzetközi szakirodalom számos névvel illeti a betegséget. A tünetek miatt gyakran hívják sörétlyuk-betegségnek (shot-hole disease) és madárszem-betegségnek (bird’s eye rot) is.
Sötéten szegélyezett foltok a leveleken
Tavaly nyáron számottevő fertőzést és szokatlanul erős tüneteket figyeltünk meg Kecskeméten egy házikerti ültetvényben Baco noir fajtán, valamint Etyeken egy üzemi ültetvényben a francia Viognier fajtán. A legszembetűnőbb tünetek a hajtáscsúcson és a fiatal leveleken mutatkoztak.
Elsősorban a fiatal, zsenge szöveteket támadja meg: hajtásokat, leveleket, kocsányt, kacsot és bogyókat. A leveleken a foltok kicsik, 1-4 milliméter nagyságúak, kezdetben barna vagy vörösesbarna színűek, később kifakulnak és kialakulnak a jellegzetes, sötéten szegélyezett sötétbarna foltok. Előrehaladott állapotban a foltok közepe kiszakadozik. A fiatalabb leveleken a lyukak szabálytalanok, míg az idősebb leveleken nagy méretűek és kör alakúak.
Súlyos esetben olyan sok folt alakul ki a leveleken, hogy összefolynak, és a tünet első ránézésre rovarkártétellel keverhető össze. Nagyítóval megvizsgálva azonban árulkodó a kihullott foltok nekrotikus szegélye. Az elhalt részeken megtalálhatjuk a gomba szaporítóképleteit, az acervuluszokat is.
Gyakran kifejlődnek a tünetek az erezeten és a levélnyélen is. A hajtástengelyen a foltok kezdetben kicsik, világosbarnák, majd megnagyobbodnak, megnyúlnak és oválissá alakulnak, szélük sötétbarna, kissé besüppedő, peremes.
Töppedt bogyók
A bogyókon is jellegzetes, 5-7 milliméter nagyságú, szürke foltok alakulnak ki, közepük kissé besüpped. A betegség a bogyók betöppedését okozhatja, de a bogyók nem rothadnak el.
A foltokban apró, sötét gombaképletek (acervuluszok) jelennek meg, amelyekben tömegesen képződnek a gomba fertőző spórái, a konídiumok. Az ivartalan spórák többnyire hengeres vagy tojásdad alakúak, mindkét végük lekerekített, színtelenek, sima felszínűek, általában egysejtűek, méretük jellemzően 3,5-7 × 2-3,5 mikron.
A kórokozó a vesszőkön, a foltok fertőzött szövetében telel micélium alakban, és tavasszal a telepekben szaporítóképleteket képez. Ezek fertőzik a szőlőt.
Hatékony védekezés réz hatóanyaggal
A tavaszi metszés során a fertőződött vesszőket, fürtmaradványokat gondosan le kell vágni és megsemmisíteni. A soraljak tisztán tartása, a gyomok visszaszorítása, a zöldmunkák (hajtásválogatás, levelezés) csökkenti a párás mikroklímát. Házikertekben, kisebb ültetvényekben a tünetes levelek és a fertőzött bogyók eltávolítása mérsékli a fertőzési nyomást.
Fakadás után 15-20 centiméteres hajtáshosszúságtól kell megkezdeni a védekezést. Más gombás betegségek megelőzésére alkalmas réz hatóanyagú kontakt vagy felszívódó készítmények (azolszármazékok, strobilurinok, SDHI-fungicidek) a fenésedéstől is védenek.
Szerző:
Mikulás József, Petróczy Marietta
