A hazai köznyelv és az online cikkek többsége sajnos teljesen összekeveri a fajokat és a különböző fajtákat: amit az egyik oldalon „angolként” hirdetnek, az a másikon már „franciaként” fut. Ez a földrajzi alapú elnevezés megtévesztő. Ha biztosra akarunk menni a kertben vagy a konyhában, a jelzők helyett a növények valódi, botanikai nevét kell figyelnünk – ezért jönnek a kertészek is folyton a latin elnevezéssel. Három alapvető típust érdemes megkülönböztetnünk, ha nem akarunk csalódni.
Lavandula angustifolia: közönséges vagy orvosi levendula
A Lavandula angustifolia a finomságáról és a letisztultságáról ismert alapfaj. Megjelenését tekintve egy kisebb termetű, kompaktabb, 60–80 centiméteres gömbölyded bokrot nevel, amelynek szárai egyenesek, virágkalásza pedig rövidebb, zömökebb. A hazai klímát rendkívül jól bírja, teljesen télálló, a fagyok nem tesznek kárt benne. Június elején kezd virágozni, és ha a főszüret után jól megmetsszük, kora ősszel hajlamos egy szerényebb másodvirágzásra is.

Illóolaja rendkívül tiszta, lágy, édeskés és virágos, és ami a legfontosabb: nem tartalmaz irritáló, kámforos összetevőket. Éppen emiatt ez a változat az, aminek a gasztronómiában helye van!
Ha levendulaszörpöt, süteményeket, teát, lekvárt vagy fagylaltot készítünk, kizárólag a Lavandula angustifolia virágzatát válasszuk, mert nem kölcsönöz tolakodó, kellemetlen ízt a fogásoknak. Gyógyhatása szerteágazóm aromaterápiában ez a faj felel a stresszoldásért, az alvássegítésért és a megnyugvásért.

Lavandula × intermedia: A hibrid levendula (Lavandin)
A Lavandula × intermedia nem egy önálló alapfaj, hanem a valódi levendula (L. angustifolia) és a széleslevelű levendula (L. latifolia) természetes hibridje, amelyet a szakma lavandinként is nevez. Azért szelektálták és szaporítják, mert a bokrok sokkal erőteljesebb növekedésűek, és hatalmas mennyiségű illóolajat produkálnak. Egy-egy kifejlett tő akár a 100–120 centiméteres magasságot is elérheti, szárai hosszúak, elágazóak, virágzata pedig látványos, hegyes és nyújtott. Valamivel később, június végén nyílik, és csak egyszer virágzik egy szezonban. Mivel steril hibrid, magról nem szaporítható, csak dugványozással. Fontos tudni, hogy a fagyokra érzékenyebb, így a keményebb téli heteken takarást igényelhet, vagy tövig fagyhat.
A Lavandula × intermedia illóolaja rendkívül intenzív, átható, szúrós, mivel magas a kámfortartalma.

Kiváló alapanyaga a molyirtó illatpárnáknak, szappanoknak, házi tisztítószereknek és lakásillatosítóknak. Hosszú, kecses szára miatt ez a legjobb választás szárazvirág-csokrokhoz, kopogtatókhoz és levendulakoszorúkhoz, mert száradás után is stabilan megtartja a formáját. Gasztronómiai célokra viszont teljesen alkalmatlan. Magas kámfortartalma miatt a belőle készített szörp vagy sütemény kellemetlen, kesernyés, „samponos” vagy gyógyszeres ízű lesz.




