Az idők során használták testre kenve, fürdővízbe, ruha illatosítására, Egyiptomban balzsamozáshoz, a pestisjárvány idején csuklóra kötve, a II. világháborúban sebfertőtlenítőként. A levendula felhasználása ma is szerteágazó.
Napos helyen szinte bármilyen talajban megél, de a kötött talajokat nem kedveli, kevés tápanyaggal is beéri, szárazságtűrő, csak a legnagyobb nyári kánikulában érdemes öntözni.
Illóolaj-tartalma akkor a legmagasabb, mikor az első virágok kinyíltak a virágzat alján. Ha később szüretelünk, akkor szárítás után a virágok le fognak potyogni. Legjobb napos reggel szedni, miután a harmat felszáradt. A virágszárat a fás rész felett 2-3 ujjnyival vágjuk le! Ha a legtöbb virág már kinyílt, akkor szárítás után ételbe, italba vagy illatos tasakba használhatjuk fel.
Levendula buzogány
Nem potyog, hiszen önmagába zárjuk a virágzatát, és kedves ajándék is lehet. Frissen szedett levendulából készítsük, mert hajlékony szárakra van szükség. Páratlan számú szálat használjunk, 17 szálhoz kb. 2,3 méter hosszú, 6 mm széles szalag elegendő.
Az egyik oldalon egy rövidke, a másik oldalon pedig a hosszú rész legyen. A rövid szálat fogjuk hozzá a virágokhoz, majd a levendula szárait hajlítsuk vissza óvatosan, igazítsuk el a szárakat körben úgy, hogy nagyjából egyenlő távolságra legyenek egymástól. Kezdjük el a szövést, a szalag egy szár felett, majd a követező alatt haladjon, közben igazgassuk a szalagot és a szálakat, hogy egyenletes legyen, a végén kössük el.
Fotó: Fontos Éva
Levendula szirup
Hozzávalók: 2 evőkanál levendulavirág, a száráról leszedve, 180 ml víz, 150 g kristálycukor.
Forraljuk fel a hozzávalókat egy lábasban, majd alacsony lángon főzzük 15 percig. Hagyjuk kicsit hűlni, majd szűrjük le, és töltsük üvegbe.
Fotó: Fontos Éva
