Az interjú középpontjában a Holstein Genetika Kft. és az amerikai Worldwide Sires együttműködésében működő nemzetközi tréningprogram állt, amely az elmúlt években jelentős hatást gyakorolt a hazai tejtermelő telepek szakmai fejlődésére.

Szilágyi László elmondta: a Worldwide Sires már évtizedekkel ezelőtt felismerte, hogy nemcsak a telepvezetők és menedzserek, hanem az inszeminátorok folyamatos képzése is kulcsfontosságú a tejtermelés eredményessége szempontjából.

Ennek érdekében Washington államban létrehozták globális tréningközpontjukat, amely eredetileg amerikai szakemberek továbbképzésére szolgált, később azonban nemzetközi programmá bővült. A Holstein Genetika Kft. az elsők között csatlakozott a kezdeményezéshez, és azóta számos magyar tejtermelő telep vezetői, állatorvosai és inszeminátorai vettek részt a képzéseken.

Az elmúlt évek során ezeknek a telepeknek a termelési mutatóiban kézzelfogható fejlődés vált láthatóvá. A képzés alapvetően inszeminátori tréningként indult, amelynek elsődleges célja a reprodukciós hatékonyság javítása volt. Bár a résztvevők természetesen ismerték a mesterséges termékenyítés technológiáját, a tréning során finomhangolásra került sor: nagy hangsúlyt fektettek például az ivarzásmegfigyelési módszerekre, különösen a krétázásos ivarzásfigyelésre.

A program két fő részből állt. Délelőttönként a résztvevők a telepeken gyakorlati munkát végeztek, délutánonként pedig elméleti képzéseken vettek részt. Az oktatás során részletesen foglalkoztak a szaporodásbiológiai protokollokkal, a különböző szinkronizációs eljárásokkal, anatómiai ismeretekkel, valamint a mindennapi munkavégzés precíz megszervezésével. Szilágyi László szerint a képzés legfontosabb eredménye az volt, hogy a résztvevők olyan egyszerűen végrehajtható és jól nyomon követhető rendszereket tanultak meg, amelyeket később sikeresen alkalmaztak saját telepeiken.

Az interjúban külön hangsúlyt kapott a program nemzetközi jellege is. Bár a magyar csoportokkal külön foglalkoztak, a résztvevők más országok szakembereivel is találkoztak. A cégvezető szerint ez nemcsak szakmai, hanem emberi szempontból is rendkívül hasznos volt, hiszen az eltérő tapasztalatok és szemléletmódok megismerése új ötleteket és megoldásokat hozott a hazai gyakorlatba.

A képzések később a menedzsment irányába is kibővültek. Míg az inszeminátori tréningek elsősorban a precíz munkavégzésre és reprodukciós folyamatokra koncentráltak, addig a vezetői képzések során a telepirányítás és a teljesítménymérés került előtérbe. A tréningek egyik fontos eleme volt az úgynevezett KPI-rendszerek, vagyis kulcsfontosságú teljesítménymutatók bevezetése. Ezek segítségével a telepvezetők pontosan nyomon követhetik a dolgozók munkáját, a termelési folyamatok alakulását és a telepi eredményeket.

Sokan úgy vélik, hogy a Holstein-fríz fajta genetikai potenciálját már teljes mértékben kihasználták, ő azonban ezt nem tartja igaznak. Véleménye szerint még jelentős tartalékok vannak mind a genetika, mind a menedzsment területén. A képzéseken részt vevő szakemberek gyakran azonnal saját fejlesztési listákat készítenek, és több telepen rendszerszinten dokumentálják, hogy mely munkatárs milyen képzésen vett részt, milyen új eljárásokat vezettek be, és ezek milyen eredményeket hoztak.

A legnagyobb szemléletváltást Szilágyi szerint a frissen ellett tehenek menedzsmentjével kapcsolatos amerikai tapasztalatok hozták. A képzéseken azt az alapelvet hangsúlyozták, hogy „hagyni kell, hogy a tehén tehén lehessen”, vagyis a technológiai és menedzsment döntéseket mindig az állatok természetes igényeihez kell igazítani. Ez a megközelítés a fogadó- és kezelőcsoportok kialakításában, a takarmányozásban és a napi rutin megszervezésében is megjelent.

A legújabb képzések már foglalkoznak az elektronikus ivarzásjelző eszközök használatával, valamint az ezekből származó adatok értelmezésével és telepi alkalmazásával. A digitalizáció és az adatvezérelt telepirányítás a tejtermelő ágazat egyik meghatározó fejlődési irányává vált.

Szilágyi László szerint jelenleg az érdeklődés valamelyest stagnál, ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy korábban évente több csoporttal is jártak az Egyesült Államokban, és egy-egy képzésen hat-nyolc szakember vett részt. A tréningek időtartama általában egy hét–tíz nap, azonban ezalatt rendkívül intenzív szakmai munka zajlik. Az utóbbi években a program tovább bővült: például mesterséges termékenyítő állomások látogatása is bekerült a képzésbe.

A beszélgetés végén a cégvezető hangsúlyozta: a tejtermelő ágazat rendkívül gyorsan fejlődik, ezért a versenyképesség megőrzéséhez folyamatos tanulásra és alkalmazkodásra van szükség. Úgy fogalmazott, minden egyes tehénre úgy kell tekinteni, mint a gazdaság egy-egy „mikrovállalkozására”, amelynek nyereségesen kell működnie. Szerinte a tréningprogram legfontosabb tanulsága éppen az, hogy a modern tejtermelésben a siker kulcsa a precíz menedzsment, az állatok igényeinek tiszteletben tartása és az adatalapú döntéshozatal összehangolása.