A pálinkafőzés után visszamaradó cefremoslék sokak szemében egyszerű hulladék. Mások viszont értékes szervesanyag-forrásként tekintenek rá. A valóság – ahogy oly sokszor – ezúttal is a két véglet között húzódik. A cefremoslék megfelelő körülmények között hasznos lehet a mezőgazdaság számára, szakszerűtlen kijuttatása azonban komoly környezeti kockázatokat is hordozhat.
Nem hulladék, hanem melléktermék
A cefremoslék a gyümölcsök kierjesztése és lepárlása után visszamaradó anyag. Nagy mennyiségű szerves anyagot, valamint káliumot és kisebb mennyiségben egyéb tápanyagokat tartalmaz, ezért régóta felmerül a mezőgazdasági hasznosításának lehetősége.
Mikor válhat a talaj javára?
A szakszerűen kijuttatott cefremoslék hozzájárulhat a talaj szervesanyag-készletének pótlásához, javíthatja a talaj biológiai aktivitását és bizonyos tápanyagok visszapótlásában is szerepet játszhat. Különösen a szervesanyagban szegény talajokon jelenthet előnyt, amennyiben a kijuttatás mértékét a talaj adottságaihoz igazítják.
Éppen ezért a jogszabályok sem tiltják általánosságban a termőföldi hasznosítását. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara tájékoztatása szerint azonban erre csak meghatározott feltételek mellett kerülhet sor. Talajvédelmi terv, laboratóriumi vizsgálatok és a kijuttatható mennyiség meghatározása egyaránt szükséges lehet ahhoz, hogy a melléktermék valóban a talajt szolgálja, ne pedig annak károsodását idézze elő.
Mikor okozhat környezeti problémát?
A cefremoslék nagy mennyiségű könnyen lebomló szerves anyagot tartalmaz. Ha túl nagy adagban kerül a talajra, vagy hosszabb ideig a felszínen marad, a lebomlási folyamatok során oxigénhiányos állapot alakulhat ki a talajban, ami kedvezőtlenül hat a talajéletre.
Emellett savas kémhatása miatt hozzájárulhat a talaj savanyodásához, a nagy szervesanyag-terhelés pedig növelheti a tápanyagok kimosódásának kockázatát is.
Éppen ezért a szakemberek hangsúlyozzák: nem maga az anyag veszélyes, hanem a nem megfelelő kezelés.
