Szerző:
Ott Bernadett

Ez sokakban csak a terasz elkészülte után, az első melegebb napon tudatosul. Mivel a nappalihoz csatlakoztatott teraszok jó része nyugati vagy déli tájolású – hiszen így jut a lakótér a legtöbb világossághoz a fényszegényebb téli hónapok során – a melegebb hónapokban túlságosan fel tudnak forrósodni ezek a területek.

Kerttervezőként ezzel a helyzettel rendszeresen találkozom. Megoldása viszont nem lehet ru­tinfeladat, hiszen mindenkinek más elvárásai, igényei vannak a terasszal kapcsolatban. Szerencsére számos mód kínálkozik az árnyék megteremtésére.

Az épített árnyékolók anyaga és formája igen változatos. A legegyszerűbb a nagyméretű napernyő vagy napvitorla. Költséghatékony, gyorsan kivitelezhető, viszont hiába ad árnyékot, a mikro­klímát és így a hőérzetet kevéssé befolyásolja. Inkább csak ideiglenes megoldás. Olyan helyre javaslom inkább, ahol a használati funkció is átmeneti, például a kisgyermekeknek szánt kis homokozó vagy pancsoló fölé.

Ez áthidalható azzal, hogy valamilyen áttetsző anyagból építjük a tetejét. Ebben az esetben mindenképpen az üveget javaslom a polikarbonát helyett. Ez utóbbi idővel mattul és kevesebb fényt enged át, illetve esőben rendkívül zajos. Ezzel a téli időszakban ugyan a fény bejutását megoldjuk, ellenben nyáron valamilyen kiegészítő árnyékolásra lesz szükség. Rendszerint ez valamilyen textil. Sajnos a féltetők alatt, ha nem gondoskodunk megfelelő átszellőzésről, a forró levegő megrekedhet és hiába az árnyék, szinte megfulladunk a melegtől.

Megjelent a piacon a bioklimatikus pergolának nevezett állítható, fém pergola. Ennek a lamelláit motor nyitja és csukja. Esőérzékelővel látják el, így a nyári zápor kezdetén távollétünkben is bezárja magát. Kapható hozzá oldalfal vagy roló is. Építenek bele világítást, sőt akár hangszórórendszert is. Igazi high-tech megoldás. Tartós és a modern házak formavilágához tervezték. Valóban klimatizálja a teraszt azzal, hogy a lamellák tervezése lehetővé teszi a folyamatos légáramlást. Nagyon jó megoldás, de kertészként azért attól dobban meg a szívem, ha az árnyékot valamilyen növény adja.

Szerintem nem csak nekem vannak gyerekkoromból olyan élményeim, amikor a terasz mellett egy nagyméretű lombos fa állt, és annak árnyékában töltöttük gyakorlatilag az egész nyarat. Például egy diófa nemcsak a fényt szűri meg több lépcsőben, hanem – mivel levelei folyamatosan párologtatnak –, sajátságos mikroklímát is kialakít maga körül.

A telkek mérete viszont egyre zsugorodik. Ma már kevesebb az olyan kert, ahol bőven elfér ezekből a lombos óriásokból nemcsak egy, hanem jó néhány. Diófa, eperfa, hatalmas cseresznyék, esetleg hárs vagy szelídgesztenye mind-mind hozzátartozott egy családi ház udvarához, kertjéhez akkor is, ha bizony jótékony hatása és haszna mellett időnként munkát is adott. Ősszel a lehulló lombot össze kellett takarítani, ahogy a gyümölcsöt és fajtól függően a virágot is. Mindent összevetve a haszna és jótékony hatása messze felülmúlja azt a munkát, amit a gondozására kell fordítanunk.

Érthető, hogy ahol idővel sok bosszúságot okozna egy nagy fa, oda nem szoktam én sem javasolni. Szerencsére azonban van más lehetőség is, hogy élvezhessük a természet adta árnyékot.