Szerző:
Németh Krisztina

A mikorrhiza gombák és a szőlő gyökérzete közötti ősi szimbiózis kulcsszerepet játszik a növények stressztűrésében, a hatékonyabb tápanyag- és vízfelvételben, valamint a talaj szerkezetének építésében. Összefoglalónkban áttekintjük, miként válik a mesterséges mikorrhiza-oltás és a talajélet tudatos támogatása a modern szőlőtermesztés alapkövévé.

A szőlőtermesztés sikerességének alapja a megfelelő termőhely, fajta és termesztéstechnológia kiválasztása, illetve ezen túlmenően az ültetvények beállottsága, azaz az eltelepített szaporítóanyag minél nagyobb mértékű megeredése és alkalmazkodása a környezeti tényezőkhöz.

A szaporítóanyagok gyökerének mikorrhiza gombával beoltása telepítés előtt kedvezőtlenebb talajadottságok és szélsőséges időjárási viszonyok között kedvezőbb eredési arányt eredményez. A mikorrhiza gombák a szőlőtermesztésben az utóbbi évtizedekben egyre nagyobb figyelmet kaptak, mivel jelentősen hozzájárulnak a növények egészségéhez, terméshozamához és a talaj ökológiai egyensúlyához. A „mikorrhiza” kifejezés a növények gyökerei és bizonyos talajgombák közötti kölcsönösen előnyös együttélést jelenti.

A gombafonalak (hifák) rendkívül finom hálózatot képeznek a talajban, amely sokkal nagyobb felületet képes bejárni, mint a növény gyökerei önmagukban. A mikorrhiza gombák segítségével elsősorban azon tápelemek felvétele válik hatékonyabbá, amelyeknek ionos formában kicsi a mozgékonyságuk a talajban, illetve alacsony a koncentrációjuk a talajoldatban.

A nehezen hozzáférhető foszfor mobilizálásán, felvehetőségének segítésén túl a gombatárs képes az együttműködésre a foszfor oldódását segítő baktériumokkal is. Általánosan jellemző a foszfor mellett a cink- és a rézfelvétel elősegítése, de a mikorrhiza-kapcsolat révén fokozódhat a nitrogén, a kálium, a kalcium, a magnézium, a kén, illetve a bór és a vas felvétele is.

Hol segít a talajoltás?

A gombák ezeket az elemeket felveszik a talajból, majd a gyökéren keresztül átadják a növénynek, miközben cserébe szerves szénvegyületeket kapnak a fotoszintézis során képződött cukrokból. A vízháztartás szabályozásában is kulcsszerepet játszanak. A mikorrhiza gombák hifái képesek a talaj apró pórusaiba is behatolni, így olyan vízforrásokat is elérnek, amelyek a növény gyökerei számára közvetlenül nem hozzáférhetők.

Ez különösen fontos száraz, aszályos időszakokban, amikor a szőlő vízellátása kritikus tényező a termés minősége és mennyisége szempontjából. A mikorrhizált növények általában jobb vízhasznosítási hatékonysággal rendelkeznek, és ellenállóbbak a vízhiánnyal szemben.

Kedvezőtlen talajadottságú területek, illetve csapadékban szegény évjáratok esetén fontos szerepe lehet a telepítéskori mikorrhiza-oltásnak.