Az állattenyésztést sokáig elsősorban az üvegházhatású gázok kibocsátásával, a takarmánytermesztés földigényével és a jelentős erőforrás-felhasználással hozták összefüggésbe. Egy átfogó tudományos szakirodalmi áttekintés ugyanakkor arra világít rá, hogy a kérdés ennél jóval összetettebb.

A kutatók azt vizsgálták, milyen szerepet tölthetnek be a haszonállatok a körforgásos mezőgazdaságban, vagyis olyan termelési rendszerekben, ahol a melléktermékek és hulladékok ismét értékes erőforrássá válnak, csökkentve a pazarlást és a külső inputok iránti igényt.

A körforgásos mezőgazdaság alapelve, hogy a gazdaságban keletkező anyagok ne hulladékként végezzék, hanem újra bekerüljenek a termelési körforgásba. Ennek része a tápanyagok visszaforgatása, a szerves melléktermékek hasznosítása, valamint a növénytermesztés és az állattenyésztés szorosabb összekapcsolása.

A tanulmány egyik legfontosabb megállapítása, hogy a haszonállatok úgynevezett „biológiai felértékelőként” működhetnek. Ez azt jelenti, hogy olyan növényi maradványokat, mezőgazdasági melléktermékeket vagy élelmiszeripari maradékokat képesek értékes állati fehérjévé alakítani, amelyeket az ember közvetlenül nem tudna elfogyasztani. A kérődzők – például a szarvasmarhák, juhok és kecskék – különösen hatékonyak ebben, mivel emésztőrendszerük a rostban gazdag növényi részek lebontására is alkalmas. A sertések és a baromfik más típusú melléktermékeket hasznosítanak jól, például élelmiszer-feldolgozásból származó maradékokat.

A kutatók arra is felhívják a figyelmet, hogy a megfelelően kialakított takarmányozás csökkentheti az emberi fogyasztásra is alkalmas gabonafélék felhasználását. Ha az állatok elsősorban olyan biomasszát kapnak, amely emberi élelmiszerként nem hasznosítható, mérséklődik az úgynevezett élelmiszer–takarmány verseny.

Kiemelt szerepet kap a trágya hasznosítása is. A jól kezelt állati trágya értékes nitrogén-, foszfor- és káliumforrás, amely természetes tápanyagként visszakerülhet a termőföldre, javítva a talaj szerkezetét és termékenységét. Emellett anaerob fermentációval biogáz állítható elő belőle, amely megújuló energiaforrásként villamos energia vagy hő termelésére használható. Az eljárás után visszamaradó fermentációs maradék szintén hasznosítható szerves trágyaként, így a tápanyagok ismét a talajba kerülhetnek.

A szerzők ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a körforgásos állattenyésztés nem jelent automatikusan környezetbarát megoldást. A rosszul kezelt trágya továbbra is hozzájárulhat a vízszennyezéshez, az ammónia- és dinitrogén-oxid-kibocsátáshoz, míg a kérődzők metántermelése sem szűnik meg attól, hogy melléktermékeket fogyasztanak. Az élelmiszerhulladék takarmányozási célú felhasználása szigorú élelmiszer-biztonsági és állategészségügyi előírásokat igényel, hiszen a nem megfelelő kezelés növelheti a kórokozók terjedésének kockázatát. A kutatás szerint ezért minden megoldást teljes életciklusában kell értékelni, hogy valóban csökkenjen a környezetterhelés, és ne csupán egyik területről kerüljön át egy másikra.

A gyakorlati alkalmazás elsősorban az integrált növénytermesztő és állattenyésztő gazdaságokban lehet eredményes. Ezekben a rendszerekben a növényi melléktermékek takarmányként szolgálnak, az állatok trágyája visszakerül a földekre, a szerves hulladékból pedig akár energia is előállítható. Ez egyszerre csökkentheti a műtrágya- és takarmányköltségeket, valamint javíthatja a gazdaságok önellátását és ellenálló képességét a piaci vagy időjárási kihívásokkal szemben. A tanulmány szerint ugyanakkor a sikerhez megfelelő infrastruktúrára, szaktanácsadásra és támogató szabályozási környezetre is szükség van.

A haszonállatok akkor járulhatnak hozzá a fenntartható élelmiszer-termeléshez, ha elsősorban emberi fogyasztásra alkalmatlan biomasszát hasznosítanak, hatékonyan visszaforgatják a tápanyagokat, és szervesen kapcsolódnak a növénytermesztéshez. A körforgásos mezőgazdaság így nem az állattenyésztés korlátlan bővítését, hanem annak tudatosabb, rendszerben gondolkodó átalakítását jelenti, amely egyszerre szolgálhatja a természeti erőforrások megőrzését, a gazdaságok versenyképességét és a hosszú távon fenntartható élelmiszer-előállítást.