Aki járt már ebben a szűk és mély völgyben, vagy utazott kisvasúton Lillafüredre, biztosan észrevette a völgy északi oldalán magasodó sziklán büszkén álló keresztet.

A kereszt már a 19. században is a szikla tetején magasodott és őrizte a legendát, amely az idők alatt már számos változatban emlékezett meg a hajdani szerelmesek szörnyű tragédiájáról. De hogy mi is a valóság? Ezt már valószínűleg csak maga a szikla tudná megmondani, ha valahogy szóra tudnánk bírni. Írásunkban Reiman Zoltán gyűjtése nyomán próbálunk a legenda nyomába eredni.

A Molnár-sziklához kötődő legtöbb legenda ehhez a vízimalomhoz kapcsolódik. A legelterjedtebb leírás talán az lehet, amely a Bükk Útikalauz 1970-es kiadásában jelent meg. Az öreg molnár, mint ahogyan bármelyik szülő, gyermekének a legszebb jövőt képzelte el, azt szerette volna, ha leányának a rangjához és vagyonához méltó családból származó férje legyen. Éppen ezért nem nézte jó szemmel egy elvárásainak nem megfelelő fiúval folytatott románcát, így eltiltotta őket egymástól. A fiatalok szerelme viszont olyan erős volt, hogy el sem tudták képzelni egymás nélkül az életet, ezért bánatukban felmentek a malom fölötti sziklára, és ölelkezve vetették magukat a mélybe.

Eszerint a molnár, miután öreg korára özvegyen maradt, annak érdekében, hogy legyen ki napjait felderítse, fiatal menyecske után nézett. Miután igen tehetős volt, a környék lányos családjai árgus szemekkel figyelték, hogy kire esik a választása.