A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) legújabb Vörös Lista-frissítése szerint világszerte már 49 505 állat- és növényfajt fenyeget a kihalás veszélye. Az adat több mint 1,8 százalékos növekedést jelent az előző értékeléshez képest, és újabb jelzés arra, hogy a biológiai sokféleség csökkenése továbbra is globális kihívás.

Az IUCN ezúttal 175 909 fajt vizsgált meg, és ezek alapján pontosította a veszélyeztetettségi kategóriákat. A listán 951 olyan faj szerepel, amely már kihaltnak számít, közülük 83 a természetes élőhelyén is eltűnt.

További 10 947 faj kritikusan veszélyeztetett, míg 18 186 a sebezhető kategóriába került. Ezek a csoportok alkotják a kihalás által közvetlenül fenyegetett fajok körét. A jelentés ugyanakkor arra is rámutat, hogy a számok csak a jelenleg vizsgált fajokra vonatkoznak.

Az egyik legfontosabb új megállapítás a hidrotermális kürtők környezetében élő endemikus puhatestűek helyzetére vonatkozik. A kutatók 201 ilyen fajt értékeltek, és közülük 125-öt, vagyis 62 százalékot veszélyeztetettnek találtak. A háttérben elsősorban a mélytengeri bányászat terjedése áll, amely során ásványi nyersanyagok kitermelésére irányuló tevékenységek közvetlenül érinthetik ezeket az egyedülálló élőközösségeket.

A hidrotermális kürtők környéke szélsőségesnek tűnő, mégis rendkívül különleges élőhely. Az akár több ezer méteres mélységben található forrásokból több száz Celsius-fokos víz tör elő, amelyhez különleges alkalmazkodású fajok egész közössége kapcsolódik. A bányászati tevékenység során keletkező üledékfelhők azonban beboríthatják az élőlényeket, akadályozhatják táplálkozásukat és légzésüket, így hosszú távon az egész ökoszisztémára hatással lehetnek.

A frissítés egy szárazföldi példán keresztül is bemutatja, milyen gyorsan változhat egy faj helyzete. A Namíbia és Dél-Afrika területén élő sivatagi esőbéka (Breviceps macrops) korábban a közel veszélyeztetett kategóriába tartozott, most azonban már sebezhetőnek számít. Állományát a gyémántbányászat, az infrastruktúra-fejlesztések és a klímaváltozás egyaránt veszélyezteti. A fajra a közösségi média figyelme is hatással volt: népszerűsége miatt megnőtt az érdeklődés iránta az egzotikusállat-kereskedelemben.

A jelentés ugyanakkor pozitív példákat is bemutat. Az ausztráliai numbat (Myrmecobius fasciatus) állományának helyzete javult: a korábbi veszélyeztetett kategóriából a közel veszélyeztetett kategóriába került. A faj fennmaradását célzó programok, a betelepített ragadozók visszaszorítása és a tenyésztési projektek eredményeként az állomány néhány száz egyedről több ezer példányra növekedett.

Az IUCN adatai azt mutatják, hogy a fajok védelme nem kizárólag tudományos kérdés, hanem gyakorlati természetvédelmi feladat is. A veszélyeztetettségi adatok segítik a döntéshozókat abban, hogy meghatározzák, mely élőhelyek és fajok igényelnek sürgős beavatkozást. A jelentés eredményei felhasználhatók a bányászati szabályozások kialakításában, a védett területek kijelölésében és a természetvédelmi programok tervezésében is.

A megfelelő időben meghozott intézkedések azonban bizonyíthatóan képesek javítani egyes fajok helyzetén – ahogy azt a numbat példája is mutatja.