Ezek a fajok nemcsak a gyűjtők kedvencei, hanem azok számára is kiváló választást jelentenek, akik valami igazán egyedit szeretnének az otthonukba, de nem akarnak naponta órákat tölteni a szobanövények ápolásával.
Az elmúlt években egyre többen keresik azokat a szobanövényeket, amelyek nemcsak szépek, hanem beszédtémát is szolgáltatnak a vendégek számára. Egy gömbmoha egy üvegtálban, egy kavicskaktusz a napsütötte ablakban vagy egy érintésre összecsukódó mimóza minden lakásnak különleges hangulatot kölcsönöz. Bár ezek a növények első pillantásra egzotikusnak és nehezen tarthatónak tűnhetnek, többségük meglepően alkalmazkodó. Ha megismerjük természetes élőhelyüket és néhány alapvető igényüket, hosszú éveken át gyönyörködhetünk bennük, miközben otthonunk valódi növényritkaságoknak adhat helyet.
Gömbmoha – a lebegő zöld bársony
A gömbmoha (Aegagropila linnaei), amelyet gyakran marimóként is emlegetnek, valójában nem moha, hanem egy különleges zöldalga. Természetes környezetben Japán, Izland és Észak-Európa néhány tiszta vizű tavában fordul elő, ahol a hullámzás hatására tökéletes gömb alakot vesz fel.
Különlegességét az adja, hogy puha, bársonyos tapintású zöld labdaként él a víz alatt. Nincs szüksége földre vagy cserépre, elegendő egy átlátszó üvegedény, amelyet hideg vagy szobahőmérsékletű nem klóros, és némi tápanyaggal ellátott vízzel töltenek meg. Időnként érdemes óvatosan megforgatni, hogy minden oldala elegendő fényt kapjon és megőrizze gömb alakját.
A gömbmoha a szórt fényű helyeket kedveli, az erős napsütést viszont rosszul viseli. A vizét kéthetente ajánlott lecserélni, nyáron pedig akár néhány jégkockát is tehetünk mellé, mivel a hűvösebb vizet jobban szereti. Rendkívül lassan növekszik, évente mindössze néhány milliméterrel lesz nagyobb, ugyanakkor megfelelő gondozás mellett évtizedekig is életben maradhat.
Kavicskaktusz – az élő kövek
A kavicskaktuszok vagy élő kövek (Lithops spp.) sem kaktuszok a nevükkel ellentétben, hanem a világ egyik legkülönlegesebb pozsgás növényei. Nevüket arról kapták, hogy első pillantásra szinte megkülönböztethetetlenek a kavicsoktól. Ez az álcázás a dél-afrikai sivatagokban alakult ki, ahol így próbálnak elrejtőzni a növényevő állatok elől. A növény tulajdonképpen két húsos levélből áll, amelyek között évente egyszer egy látványos, fehér vagy sárga virág jelenik meg.
Mimóza – a szemünk láttára mozgó növény
A szemérmes mimóza (Mimosa pudica) a növényvilág egyik legismertebb különlegessége. Már egy finom érintésre is összecsukja leveleit, néhány perc múlva pedig ismét kinyitja azokat. Ez a mozgás a növény védekezési mechanizmusa, amely a természetben segít elriasztani a növényevőket. A levelek hirtelen lecsukódása azt a látszatot kelti, mintha a növény elszáradt volna. A mimóza világos helyen fejlődik a legszebben, de a tűző déli napsütést nem kedveli. Földjét egyenletesen enyhén nedvesen kell tartani, de pangó vízben nem állhat. Melegigényes növény, ezért a 20–25 °C körüli hőmérséklet ideális számára. Nyáron apró, rózsaszín gömb alakú virágokat is hozhat, amelyek tovább növelik díszítőértékét. Teleltetni nehéz, érdemes minden évben magról vetni.
