Egy friss tudományos áttekintés szerint az állateledelek ökológiai lábnyomát elsősorban a felhasznált alapanyagok, mindenekelőtt a hús és más állati eredetű összetevők határozzák meg.
A kutatók arra jutottak, hogy a megfelelően összeállított növényi alapú tápok, valamint az új fehérjeforrások jelentősen csökkenthetnék a földhasználatot és az üvegházhatásúgáz-kibocsátást, ám az állatok egészsége továbbra sem kerülhet háttérbe.
A gazdák egyre többet költenek jó minőségű tápokra, jutalomfalatokra, állategészségügyi ellátásra és különféle kiegészítőkre. Ennek a gondoskodásnak azonban van egy kevésbé látható oldala is, a kedvtelésből tartott állatok ellátásához jelentős mennyiségű mezőgazdasági alapanyagra, energiára, termőföldre és vízre van szükség.
Billy Nicholles és Andrew Knight brit–ausztrál intézményi háttérrel dolgozó kutatók 2025-ben megjelent áttekintő tanulmánya azt vizsgálta, milyen környezeti terhet jelent a hagyományos, húsalapú kutya- és macskaeledelek előállítása, és mennyiben kínálhatnak fenntarthatóbb alternatívát a növényi összetevők, illetve az új fehérjeforrások. A kutatók három jelentős tudományos adatbázist tekintettek át, és végül 21, az állateledelek környezeti hatásait számszerűsítő vizsgálat eredményeit vetették össze.
Egymilliárd jóllakott állat
A világ kutya- és macskaállományát 2024-ben már mintegy egymilliárdra becsülték, és ez a szám várhatóan tovább növekszik. Különösen azokban az országokban terjed a kedvtelésből tartott állatok tartása, ahol emelkednek a jövedelmek, csökken a háztartások mérete, és egyre többen tekintenek a kutyákra és macskákra családtagként.
A szerzők becslése szerint a kutya- és macskaeledelekhez felhasznált állati eredetű alapanyagok előállítása világszerte az élelmezési célból tartott haszonállatok mintegy 9 százalékához köthető, az Egyesült Államokban pedig ez az arány akár a 20 százalékot is elérheti.
A becslések között ugyanakkor jelentős eltérések vannak, hiszen az eredményeket az állatok mérete, az eledelek összetétele és az adott ország fogyasztási szokásai egyaránt befolyásolják.
Egy globális becslés szerint már önmagában a száraztápok gyártása évente 56–151 millió tonna szén-dioxid-egyenérték kibocsátásával járhat, és 41–58 millió hektár mezőgazdasági területet igényelhet.
Ez nagyjából az Egyesült Királyság területének kétszerese. Ráadásul a számítás nem vette teljeskörűen figyelembe a nedves eledeleket, a nyers húsos étrendeket és a házilag összeállított adagokat.
Az sem mindegy, milyen formában kerül az eledel az állat elé. Egy korábbi életciklus-elemzés szerint a kizárólag nedves táppal történő etetés csaknem nyolcszor nagyobb üvegházhatásúgáz-kibocsátással járhat, mint a száraztáp használata.
A környezeti terhelést a gazdák etetési szokásai is befolyásolják. A túl nagy adagok, a sok jutalomfalat és a szükségesnél magasabb fehérjetartalmú tápok nemcsak az elhízás kockázatát növelik, hanem több alapanyag felhasználásával és nagyobb pazarlással is járnak.
A tanulmányban idézett adatok szerint egyes térségekben a kutyák és macskák csaknem fele túlsúlyos vagy elhízott.
