Az eredmények megkérdőjelezik azt a hagyományos szemléletet, amely elsősorban a madarakat és az emlősöket tekinti magterjesztőnek, és új megvilágításba helyezik az erdők megújulásának és a biológiai sokféleség megőrzésének folyamatait – írja a Phys.org.

A Trends in Plant Science folyóiratban megjelent áttekintést Chen Si-csong professzor, a HKU Biológiai Tudományok Karának kutatója vezette. A tanulmány a világ különböző pontjairól származó eredményeket összegzi, és bemutatja, hogy

Az eredmények rávilágítanak a magterjesztés egy fontos, de eddig kevéssé értékelt módjára, amely hozzájárulhat a növényzet megújulásához. Különösen olyan feldarabolódott vagy leromlott ökoszisztémákban, ahol a nagyobb testű magterjesztő állatok állományai csökkennek.

Egy eddig figyelmen kívül hagyott út a növények megújulásában

A magterjesztés kulcsfontosságú a növények szaporodása, az erdők regenerációja és a biológiai sokféleség megőrzése szempontjából. A kutatások hagyományosan a madarakra és az emlősökre összpontosítottak, amelyek a gyümölcsök elfogyasztása után nagy távolságokra képesek eljuttatni a magokat. A HKU kutatóinak összegzése azonban egy másik mechanizmusra is felhívja a figyelmet: a gerinctelen állatok általi belső magterjesztésre, vagyis az úgynevezett gerinctelen endozoochóriára, amelynek során a magok áthaladnak az állat emésztőrendszerén, majd életképes állapotban kerülnek a környezetbe.

Chen professzor a kutatást a Kínai Tudományos Akadémia, a brit Durhami Egyetem és a japán Kobe Egyetem kutatóival együttműködésben végezte.

Az adatok Óceániából, Ázsiából, Európából és Észak-Amerikából származnak. Az áttekintés szerint a gerinctelenek által végzett magterjesztés nem elszigetelt ökológiai érdekesség, hanem a növények és a kis testű állatok közötti széles körben elterjedt, eddig figyelmen kívül hagyott kölcsönhatás.

„Ha valaki végigsétál egy erdőn, könnyen azt hiheti, hogy csak a madarak vagy a majmok terjesztik a magokat. Pedig a lábunk alatt egy rejtett kertészcsapat is dolgozik” – mondta Kenji Suetsugu professzor, a kutatás egyik vezető közreműködője és társszerzője.

„Az egyik legérdekesebb példa, amelyet összegyűjtöttünk, egy Japánban élő édesvízi rák. Egyetlen rák egyetlen éjszaka alatt több mint ezer apró magot képes elfogyasztani, majd később föld alatti üregekben üríti ki azokat. Ezek a nedves üregek megvédhetik a magokat attól, hogy rágcsálók megegyék vagy kiszáradjanak, így nagyobb eséllyel csíráznak ki.”

Az áttekintés bevezeti a „gerinctelen endozoochória-szindróma” fogalmát, amely olyan növényi tulajdonságok együttesét írja le, amelyek kifejezetten ezekhez a kis testű magterjesztőkhöz alkalmazkodtak.

Emésztőrendszerük ráadásul részben felmarhatja a maghéjat, ami elősegítheti a csírázást.