A klímaváltozás következtében Európa mérsékelt övi erdeiben egyre gyakoribbak a hosszabb aszályos időszakokat követő intenzív csapadékesemények. Bár ezek a szélsőségek jelentősen befolyásolhatják az erdei ökoszisztémák működését, kevés adat áll rendelkezésre arról, hogy a talaj gombaközösségei milyen gyorsan reagálnak az ilyen változásokra.
Közép-szlovákiai bükkösökben végzett vizsgálat során a kutatók egy 18 napos nyári száraz időszak után, majd egy kiadós – összesen több mint 30 milliméteres – csapadékot követően hét nappal ismét mintát vettek ugyanazokról a területekről. A vizsgálat során külön elemezték az avarréteget és az alatta található talaj felső, 10 centiméteres rétegét. A gombaközösségek összetételét DNS-metabarkódolással határozták meg, emellett mérték a mangán-peroxidáz (MnPox) enzim aktivitását is, amely a lignin lebontásának egyik fontos mutatója.
Az eredmények szerint a gombaközösségeket elsősorban nem a csapadék, hanem a talajréteg határozta meg. Az avarrétegben elsősorban levélavar-bontó és faanyaglebontó gombák, valamint növényi kórokozók fordultak elő nagyobb arányban, míg az ásványi talajban az ektomikorrhizás gombák és a talajban élő szaprotrof szervezetek domináltak. Ez a függőleges rétegződés minden vizsgált taxonómiai és ökológiai csoportban egyértelműen megjelent.
Eső után nem változott a helyzet
A rövid távú újranedvesedés ugyanakkor nem okozott kimutatható változást sem a gombaközösségek fajösszetételében, sem azok diverzitásában. Az alfa-diverzitási mutatók nem különböztek szignifikánsan a száraz és a csapadék utáni minták között, a közösségek szerkezetét vizsgáló elemzések pedig azt mutatták, hogy a nedvesség változása csak csekély részben magyarázta a megfigyelt eltéréseket.
A kutatók a gombák életmódja szerinti csoportokat is elemezték. Az ektomikorrhizás gombák az ásványi talajban tették ki a közösség több mint felét, míg az avarrétegben csak kis arányban fordultak elő. Ezzel szemben az avarbontó és faanyaglebontó gombák elsősorban a felszíni szerves rétegben voltak jelen. A csapadékot követően néhány csoport relatív gyakorisága ugyan enyhén nőtt, de ezek a változások nem jelentettek valódi átrendeződést a közösségek összetételében.
