Az idei nyár időjárása ismét megmutatja, hogy az éghajlatváltozás mezőgazdasági hatásai nem egy távoli jövő problémái. Európa több térségében egyszerre jelentkezik a tartós hőség, a talajnedvesség hiánya és az öntözővíz iránti növekvő igény. A következmények országonként és növénykultúránként eltérőek, de közös bennük, hogy a termelés egyre érzékenyebbé válik a szélsőséges időjárásra.
A helyzetet jól szemlélteti, hogy a FAO több európai országban is komoly vízstresszre és terméskockázatra figyelmeztet. Németország délnyugati részén például a már kiszáradt talajra érkező további hőterhelés különösen kedvezőtlen a nyári növények számára. Az őszi búza és a repce esetében jelentős hozamcsökkenést várnak, ami azt jelzi, hogy a probléma nem kizárólag a nyári kultúrákat érinti.
Hőstressz és vízhiány
Ausztriában a gabonatermés 18,4 százalékkal maradt el a 2025-ös szinttől. Ez önmagában nem jelenti az élelmiszer-ellátás veszélybe kerülését, hiszen az országban továbbra is elegendő gabona állhat rendelkezésre a kenyér- és lisztgyártáshoz. A takarmánytermő területeken azonban regionálisan akár 50 százalékos veszteséggel is számolnak. Ez már az állattenyésztésre is átterjedhet, hiszen a kevesebb takarmány magasabb költségeket és szűkebb termelési lehetőségeket jelenthet.
Belgium keleti részén a burgonyatermesztésben már 20 százalékos veszteséget jeleznek, miközben a zöldség- és gyümölcstermesztés is kockázatokkal szembesül. Franciaországban a sorozatos hőhullámok és az alacsony talajnedvesség az őszi vetésű gabonák fejlődésének utolsó szakaszát, illetve a nyári kultúrákat érintik. A szőlőben a hőség miatt előrehozták a pezsgő alapanyagául szolgáló szőlő szüretének kezdetét is.
Dél-Európában a vízhiány hatása még közvetlenebb. Görögországban a kukorica, a gyapot és a lucerna különösen kitett a hőstressznek és a vízhiánynak, miközben az olívaágazatban a tüzek és a szélsőséges időjárás együttesen növelik a következő szezon bizonytalanságát. Olaszországban a Coldiretti adatai szerint az ország több mint 60 százalékát érinti az aszály. A kukorica, a rizs, a szója, a zöldségfélék, a szőlő, az olajbogyó és a gyümölcsök mellett a tejtermelés is megszenvedi a helyzetet.
A terméskiesés gazdasági hatása
Északabbra sem feltétlenül jelent megoldást a hűvösebb éghajlat. Hollandiában a víz rendelkezésre állása vált az egyik legfontosabb korlátozó tényezővé. A burgonya, a zöldségfélék, az öntözött kultúrák, a legelők és a tejtermelő állattartás egyaránt érintett. A vízhiány kezelésére egyes térségekben már olyan korlátozásokat is be kellett vezetni, amelyek a felszíni víz mezőgazdasági célú kivételét is érintik.
Lengyelország példája arra is rávilágít, hogy a terméskiesés gazdasági hatása gyorsan túlmutathat egy-egy kultúrán. A fás gyümölcsök termelése 18,6 százalékkal csökkent az előző évhez képest, a szántóföldi zöldségeknél 9,8 százalékos visszaesést jeleznek, az őszi gabonák és a repce esetében pedig mintegy 10 százalékkal alacsonyabb hozamot várnak.
A brit és a cseh helyzet egy másik fontos tanulságot kínál: a talaj vízháztartása legalább olyan fontos, mint maga a levegő hőmérséklete. Anglia több régiójában rekordközeli talajnedvesség-hiány alakult ki, ami a gabonafélék és a tavaszi vetésű kultúrák hozamát veszélyezteti. Csehországban pedig a szélsőséges hőmérséklet és a nedvességhiány együtt növeli a kukorica és más nyári növények kockázatát, miközben a gabonák szemmérete és minősége is romolhat.
