Jogos a kérdés: ha harminc-negyven évvel ezelőtt lehetett öntözés nélkül veteményest nevelni, miért lett mára szinte elengedhetetlen a vízpótlás? A válasz nem az, hogy régen a növények „bírták jobban”, hanem az, hogy a kert körülményei és az időjárás vízháztartása sokat változott.

Ráadásul a harminc-negyven évvel ezelőtti emlékekhez érdemes némi óvatossággal közelíteni: akkor sem volt minden évben elegendő csapadék, és öntözés nélkül sem mindenhol lehetett biztonságosan zöldséget termeszteni. Magyarország éghajlata mindig is hordozta a nyári aszály kockázatát.

Ma azonban a hőhullámok, a hosszabb csapadékmentes időszakok és az egyenetlenül érkező csapadék együttesen sokkal nehezebb helyzetet teremtenek a kiskertben is. A HungaroMet adatai szerint ráadásul az éves csapadékmennyiség önmagában nem mondja el, mennyi víz áll ténylegesen a növények rendelkezésére, mert a csapadék időbeli eloszlása és a párolgási veszteség legalább ilyen fontos.

Nem az eső mennyisége az egyetlen kérdés

A növénynek nem egyszerűen „esőre” van szüksége, hanem a gyökerénél rendelkezésre álló vízre. A zöldségfélék jelentős része sekélyebb gyökérzetű, miközben nyáron a leveleken keresztül folyamatosan vizet ad le. Meleg, napos és szeles időben ez a veszteség különösen nagy.

Ha a talaj nem tudja pótolni ezt a vízveszteséget, a növény először lankadni kezd, később lelassul a növekedése, romlik a termésképzés, szélsőséges esetben pedig maradandó károsodást is szenvedhet. A vízhiány nem csupán azt jelenti, hogy a növény „szomjas”: a víz a tápanyagok felvételében, a sejtek működésében, a fotoszintézisben és a termés fejlődésében is alapvető szerepet játszik.

Az idei év különösen jó példa erre. A HungaroMet júliusban arról számolt be, hogy az ország nagy részén kritikusan száraz volt a talaj, és a növények számára hasznosítható víz mennyisége több térségben a kritikus szint alá csökkent. A középső országrészben az elmúlt harminc nap csapadékösszege helyenként még a 15 millimétert sem érte el.

Mi változott az elmúlt évtizedekben?

A „régen nem kellett locsolni” érzés mögött több tényező áll. Az egyik legfontosabb az időjárás változékonysága. Nem feltétlenül az történt, hogy minden évben egyszerűen sokkal kevesebb eső esik. Sokkal fontosabb, hogy mikor érkezik a csapadék, mennyi ideig tart a csapadékmentes időszak, milyen meleg van közben, és mennyi víz párolog el.

Egy húsz-harminc milliméteres eső önmagában soknak tűnhet, de ha utána hetekig nincs számottevő csapadék és közben tartósan harminc fok fölé emelkedik a hőmérséklet, a növények vízellátása gyorsan romlik.

Ráadásul egy nagy nyári zápor sem feltétlenül hasznosul olyan jól, mint egy lassú, egyenletes eső: a kemény, kiszáradt talajról a víz egy része elfolyhat, más része pedig rövid idő alatt elpárologhat.

A másik fontos változás a hőmérséklet. A melegebb levegő és a nagyobb párologtatási igény miatt ugyanannyi talajnedvesség mellett is gyorsabban kerülhetnek vízhiányos állapotba a növények.

Pontosabb úgy fogalmazni: a mai nyarakon a kertésznek sokkal gyakrabban kell számolnia azzal, hogy a természetes csapadék nem akkor és nem olyan mennyiségben érkezik, amikor a zöldségeknek szükségük lenne rá.