Szerző:
Kovács Szilvia
Pedig egykoron sokkal változatosabb formájú, színű szilvákat termesztettek, és tudták, melyikből lehet jó minőségű aszalványt készíteni, lekvárt vagy pálinkát főzni. A szilvát jótékony hatásai miatt a népi gyógyászatban is használták. 1667-ben Lippay János a Posoni Kertben leírta, hogy a szilva szárított levelének főzete hideglelés ellen jó, leveleinek boros főzete a szájsebeket gyógyítja.
Az édes szilvafajták, mint például a ’Besztercei’ vagy a ’Duránci’ gyümölcse hashajtó hatású, viszont a savanyúbb fajták megfogják a hasat. Már Lippay is megemlíti, hogy külföldön sokféle szilvafajtát termesztenek, de ő csak a magyarországiakkal foglalkozott könyvében.
Tíz fajtát különböztetett meg: a ’Beszterczei szilvát’, amit mások csak ’Magyar szilvának’ hívnak, ír a ’Duránczai szilváról’, a ’Sárga szilváról’, a ’Sárga hosszúkás szilváról’, a ’Gömbölyű szilváról’, a ’Dobzódó szilváról’, a ’Vörös szilváról’, a ’Kökény szilváról’, a ’Perdigones szilváról’ és a ’Mirabolán szilváról’.
Évszázadokon át a legmegbecsültebb fajta a kiváló ízű ’Besztercei szilva’ volt, melyet már egy 1552-es oklevél is megemlít. Aszalványát az 1700-as évektől külföldi kereskedők nagy mennyiségben vásárolták. Ekkortájt kezdődött, hogy gyümölcsmintákat és oltógallyakat vittek ki külföldre, ezzel is hozzájárultak a magyar fajták európai elterjedéséhez. És így kerültek hazánkba, a főúri és kolostorkertekbe a külföldi fajták.
Ennek köszönhetően egyes helyeken, mint például a Felső-Tisza-vidékén, rendkívül változatos állományok alakultak ki. Még ma is élő hagyomány, hogy a keveset és rossz ízű gyümölcsöket termő, beteges fájú példányoktól „fejszés szelekcióval” válnak meg.
Bereczki Máté az 1800-as években termesztett hazai és külföldi fajtákból Kunágotán gyűjteményes kertet hozott létre. Gyümölcsészeti vázlatok című négykötetes könyvében ma is jól használható módon, részletesen jellemezte a fajtákat. Az akkori szilvák változatosságát jól mutatja, hogy a kertjében található 137 fajtából 31 volt kék és 15 lilás, míg 45 sárgás, 9 zöldes és 37 pirosas héjszínű.
A házikertekben, gyűjteményes kertekben még fellelhető közülük a zöldessárga héjú ’Oullins ringló’, a ’Zöld ringló’, a pirosas-lilás héjszínű ’Tarka perdrigon’, ’Barack szilva’, ’Anna Spät’, vagy a ’Viktória királynője’; a sárga héjszínűek közül pedig a ’Francia narancsszilva’, a ’Fehér császárnő’ vagy a ’Bavay ringlója’. Ezekből a nem kékes-lilás héjszínű fajtákból szeretnék néhányat bemutatni az olvasóknak, hátha kedvet kapnak, hogy kertjükbe ültessék.
Anna Spät. Egyes szerzők szerint német, míg mások szerint magyar eredetű. Augusztus végén, szeptember elején érik. Kissé gömbölyded gyümölcsei középnagy méretűek (30-35 g), lilásbordó héjszínűek. Húsa zöldessárga, édeskés, fűszeres ízű, lédús, magvaváló. Fája középerős növekedésű. Jó termőképességű. Csak részben öntermékenyülő, ezért pollenadóval ültessük (’Ageni’, ’Stanley’). Jó minőségű aszalvány készíthető belőle.
Fehér tojás. Nagyméretű, korai érésű, ízletes gyümölcsei miatt érdemel figyelmet. Ez a fajta is július végén, augusztus első hetében szedhető. Gyümölcsei széles elliptikusak, csaknem gömbölyded alakúak, 40-45 g tömegűek, világoszöld, éretten sárgás héjszínűek.
Középerős növekedésű, kissé feltörő, ritka koronájú. Védett fekvésű helyre ültessük, mert virágai a késő tavaszi fagyokra érzékenyek, így „fagyos” években gyenge termésre számíthatunk. Jó évjáratokban közepes-jó termőképességű. A fajta leginkább friss fogyasztásra javasolható.
