Wojtek Danilewicz évek óta besegít szüleinek a gépi munkákban és a mintegy 200 egyedből álló szarvasmarha-állomány körüli teendőkben. Bár a 18 éves fiatalember kiválóan ismeri a gazdaságot, szülei szerint a puszta segítség kevés. Mielőtt szóba kerülhetne a 300 hektár átadása, a fiúnak önálló döntéseket kell hoznia, és vállalnia kell azok következményeit – írja a wrp.pl.
300 hektár, 200 marha és négy traktor
Joanna és Radosław Danilewicz Nagy-Lengyelország vajdaságban, a Czarnków közelében fekvő Radolinekben vezetik gazdaságukat. Náluk található Lengyelország legnagyobb fehérhátú marhaállománya, amely génmegőrzési programban vesz részt: jelenleg 100 anyatehenet és ugyanennyi növendéket tartanak. A fehérhátú marha (białogrzbietych) egy ritka, őshonos lengyel szarvasmarhafajta, amelynek a legfőbb jellegzetessége a hátán végigfutó széles, fehér sáv, miközben az oldalai feketék vagy vörösek/barna színűek.
A szántókon fűféléket, csillagfürtöt és bükkönyt termesztenek, a legelőkön és kaszálókon pedig szénát és szenázst készítenek az állatok téli takarmányozására. A gazdaság teljes gépparkkal, köztük négy traktorral rendelkezik.
A szülők erejük teljében vannak, de már tudatosan tervezik a jövőt. A Danilewicz házaspár 2005-ben vette át a birtokot. Amikor megismerkedtek, a férj még egy multinacionális vállalatnál dolgozott, a feleség pedig a társadalombiztosítónál. Bár a kezdet nem voltak könnyű, az idő igazolta a döntésüket. Két gyermeket neveltek fel: a 19 éves Zuzannát és a 18 éves Wojteket. A fiatalabb generáció beleszületett a munkába, és évek óta önállóan helyettesítik a szülőket, ha azok rövid szabadságra utaznak.
A fejlődés útja: 12,5 hektárról a nagygazdaságig
A gazdaság alapjait Radosław nagyapja, Szymon tette le 80 évvel ezelőtt, aki még vegyes profilban sertést, lovat és baromfit is tartott, de az idő próbáját végül csak a szarvasmarha állta ki.
„2005-ben mindössze 12,5 hektárt és 30 marhát vettem át a szüleimtől. Egy évvel később összeházasodtunk a feleségemmel, és azonnal nekiláttunk a bővítésnek. Volt egy átmeneti időszakunk, amikor 100 hektáron gazdálkodtunk 50 állattal és alkalmazottakkal. Ekkor jött el a generációk közötti harc ideje is. Édesapám nagyszerű ember volt: bár hatalmas vagyont nem hagyott ránk, de megtanított dolgozni, pontosnak lenni és szót érteni az emberekkel. Öt év közös munka után volt egy komolyabb vitánk, ahol tisztáztuk, hogy mostantól ez az én földem, az én embereim és az én állataim. Egy hét múlva kezet ráztunk, és onnantól kezdve vállvetve dolgoztunk tovább” – emlékszik vissza Radosław.
Wojtek gyermekkora óta a gépek bűvöletében él
Radosław szerint a fiúk a nagy és hangos gépek miatt jobban vonzódnak a gazdasághoz, amit fia, Wojtek is megerősít: „Nyolcévesen vezettem először traktort az udvaron, tizenegy évesen pedig már kint dolgoztam a szántóföldön: bálákat rendeztem sorba, hogy könnyebb legyen a beszállításuk. A gépi munka mindig is sokkal jobban érdekelt, mint az állatok.”
Wojtek tisztában van a mezőgazdaság összetettségével, de a napi feladatokat nem érzi tehernek.
A fiatalember hobbija az autószerelés és a versenyzés, a nyári szünet után kezdi az utolsó évét az autószerelő technikumban. A gazdaság területén már nyolc saját autója van, amelyek közül négyet teljesen egyedül újított fel.
