A szőlőtermesztés egyik legfontosabb célja a termés mennyisége és minősége közötti egyensúly megteremtése. A túlterhelt tőkék esetében romlik a bogyók cukorfelhalmozása, késik az érés, csökken a színeződés intenzitása, valamint gyengül a következő évi termőrügyek differenciálódása.
A túlzottan alacsony termésterhelés ugyanakkor gazdaságtalan termesztést eredményezhet. A termésmennyiség szabályozására alkalmazott fitotechnikai beavatkozások célja, hogy a tőke vegetatív és generatív teljesítménye összhangba kerüljön, ezáltal javuljon a termés minősége és a tőkék hosszú távú kondíciója.
A tőkék terhelésének beállítása már a metszéskor elkezdődik, amikor a rügyszámot meghatározzuk. Attól függően, hogy bor- vagy csemegeszőlőről, illetve kis, közepes vagy nagy fürtű fajtáról van szó, a metszéskor meghagyott rügyek száma általában 6-10 között változik négyzetméterenként.
Ha kevesebb rügyet hagyunk meg annál, mint amit a tőke elbír, akkor a rejtett rügyekből előtörő hajtások száma nő, de termést nem biztos, hogy érlelnek, a növényvédelem hatékonyságát viszont csökkenti a sűrű lombozat. Ha több rügyet hagyunk metszéskor, akkor az alvórügyek száma nő, ami egyes termőalapok felkopaszodásához vezethet.
Fotó: Pixabay
A kihajtás után a termőegyensúlyt a hajtások és a fürtök számának szabályozásával állíthatjuk be, ami a metszéskori rügyterhelést fogja korrigálni. A tőke vegetatív tevékenységét a hajtások számának és hosszának beállításával szabályozhatjuk.
Míg a generatív tevékenységet, vagyis a termésképzést a különleges fitotechnikai eljárásokkal tudjuk befolyásolni, itt főként a virágok, fürtök számát, formáját alakítjuk.
A termésszabályozás különösen fontos a minőségi borszőlő-termesztésben, a prémium csemegeszőlő-előállításban, a nagy termőképességű fajták esetében, kedvezőtlen évjáratokban és fiatal vagy legyengült ültetvényekben.
A megfelelő terhelés biztosítja a kívánt cukortartalmat, a harmonikus savösszetételt, az egyenletes érési folyamatot és a megfelelő vesszőbeérést.
A művelet során a tőkén található fürtök egy részét eltávolítjuk, hogy a megmaradó termés jobb minőségben fejlődhessen. A fürtritkítás elvégezhető virágzás előtt, kötődés után, fürtzáródás előtt, illetve zsendülés kezdetén.
