A behurcolt idegenhonos fajok között vannak olyanok, amelyek lassan terjeszkednek, de sohasem válnak tömegessé, de olyan faj is van, amely gyors populációnövekedést mutat és tömegessé válik. Utóbbi fajokhoz tartozik a tölgy-csipkéspoloska (Corythucha arcuata), amit először 2000-ben észleltek Európában Olaszországban, aztán Törökországban – ismertette lapunkkal dr. Csóka György, a SOE ERTI tudományos osztályvezetője. „Hosszabb ideig szinte semmit nem lehetett hallani róla, mígnem 2010 után gyors ütemben terjeszkedni kezdett: 2012-ben elérte Bulgáriát, hazánkban pedig 2013 májusában a Szarvasi Arborétumban fedeztük fel először. Néhány nappal később a Vácrátóti Nemzeti Botanikus Kertben is előkerült” – fogalmazott.
Bár kifejlett egyedei röpképesek, terjedése elsősorban passzív módon történik: egy fertőzött tölgyfa alá parkoló autó könnyedén tovább viheti rövid időn belül újabb területekre. Ebből pedig az következik, hogy terjedésének megfékezése gyakorlatilag lehetetlen. A csapadékszegény tavasz és nyár, valamint az enyhe telek vélhetően segítik megtelepedésüket, szaporodásukat. Egyelőre nem tudható, hogy a klimatikus viszonyok hol fognak határt szabni terjeszkedésének, illetve tömeges megjelenésének.
„A fajnak több természetes ellenségét is feljegyezték Európában (katicabogarak, rablópoloskák, fátyolkák, pókok stb.), de egyelőre egyik sem tűnik képesnek arra, hogy szabályozzák a populációit. Ez pedig azt prognosztizálja, hogy a platán-csipkéspoloskához hasonlóan (Corythucha ciliata), hosszabb időn keresztül a hazai fauna részévé válik” – mondta a szakember.
A kémiai védekezések mellékhatásai
A védekezés ellene meglehetősen nehézkes. Azoknál a kisebb állományoknál, amelyek városi tölgyfákon élnek, ott lehetséges kémiai eszközök bevetése, természetes, nagyobb kiterjedésű erdőkben viszont ez nem jöhet szóba. Ennek oka, hogy ekkora volumenben a védekezés meglehetősen költséges lenne, másfelől pedig a kémiai védekezések mellékhatásai az ökológiai szempontból is kiemelkedő jelentőségű tölgyesekben drasztikusak és elfogadhatatlanok lennének. Egyelőre tehát nincs megnyugtató megoldás a tölgy-csipkéspoloska ellen, azonban ha hosszabb távon kártételének mértéke indokolja, nagy valószínűséggel a klasszikus biológiai védekezési megoldások eredményeket hozhatnának.
„Ez konkrétan a faj őshazájában érdemi szabályozószereppel bíró természetes ellenségének betelepítését jelentené az országba, de ezt több célirányos kutatásnak kell megelőznie, mielőtt még nagyobb bajt okoznánk egy újabb idegenhonos rovar betelepítésével hazánk tölgyeseinek ökológiai rendszerébe. A Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézetében már több éve folynak ez irányú kutatások. Egyébként már találtunk is olyan természetes ellenséget, ami ígéretesnek tűnik a biológiai védekezés keretében. Egy Észak-Amerikában honos parányi fürkészdarázs tömegesen pusztítja a csipkéspoloska petéit, és jelenlegi ismereteink szerint más rovarokra nem jelent veszélyt” – fogalmazott dr. Csóka György.
