Már az elején leszögezhetjük, a megfelelő kóstolás nem igényel különböző formájú borospohár kiválasztását minden borfajtához. De vajon melyek azok a jellemzők, amelyek leginkább számítanak, nézve a kehely méretétől, az üvegfal vastagságán keresztül a szárakig, és miért képes egy jó pohár szinte minden borstílust megjeleníteni?

Ha nem igazán gondolkodtál még a borospoharakon, akkor egy-egy nevesebb pohárgyártó weboldalának képsora sokkoló hatású lesz. Böngészve a híres üvegkészítők kínálatában, több mint 20 különböző típus jelenik meg csak a fehérborok számára.

Ugyanakkor a legtöbb családban a pénzügyi és a tárolási kapacitásnak vannak korlátai; és sokan nem is szeretnék túlgondolni, hogyan tudja a legjobban átadni magát egy kedd esti Beaujolais kóstolónak.

A legtöbb borkedvelő, beleértve a szakembereket is, nem annyira az ideális poharat keresi, sokkal inkább egyetlen, általános célú ivóedényre vágyik, amely lehetővé teszi, hogy minden stílusból és borfajtából a legtöbbet hozza ki. Tegyük hozzá: miközben képes túlélni a családi és baráti találkozók durva kihívásait.

A pohár ívétől függ, mennyi levegővel érintkezik a bor, miközben a szánkhoz emeljük. Ez a dőlésszög határozza meg, hogy hová érkezik a korty: előre, a savérzékelő területre, vagy hátra, ahol a tanninok és a testesség dominál.

A második lépés, hogy olyan poharat válasszunk, amelynek felfelé szűkül a kelyhe, hogy az aromákat az orr felé irányítsa. Ezek a klasszikus tulipán formájú poharak. Megforgatva, a bor örvénylése segít felszabadítani az aromás elemeket is. Az már kulturáltság kérdése, hogy ne töltsük túl a poharainkat – legfeljebb a legszélesebb részéig -, mert nem tudjuk a benne lévő bort megmozgatni, vagy legyen elég nagy ahhoz, hogy lendületet kapjon benne. Ez fehérbornál lehet 150 vagy 250 milliliteres, de ma már nem ritkán ennél nagyobb kelyhekbe is bátran kitöltik. A vörösboros pohár lehet nagyobb, öblösebb, a felső része kevésbé szűkülő, a bor szélesebb felületen érintkezzen a levegővel, hogy az íz és aromaanyagok könnyebben felszabaduljanak.

A pezsgőspoharak esetében régen a laposabb, csésze formájú terjedt el (állítólag Mária Antionette melléről mintázták), de ebben a buborékok elillannak, akárcsak az illatok. Így kerültek elő a flőte, keskeny formák, melyekben a buborékok élvezettel emelkednek felfelé, ezzel a szemnek is élvezetet okozva, s megtartja az illatokat is.

Míg régen – a kommersz üvegáruk idején – szinte csak a vastagfalú, géppel öntött poharakhoz juthattunk hozzá, mára megjelentek a papírvékonyságú kelyhek, amelyek nem csak eleganciát kölcsönöznek a kóstoláshoz, de az összbenyomást is javítják.

Szüksége van egy borospohárnak egy szárra? Bármilyen furcsán is hangzik, a szár hőszigetel, hiszen nem a kelyhet fogjuk kézre, amitől melegszik a bor, ráadásul a reflexszínek miatt is más tónust mutat.

A poharak szára is megér egy pillanatnyi megfontolást. A hosszú, vékony szárak elegánsnak tűnhetnek, de a gyakorlatban gyakran kiegyensúlyozatlannak vagy túl törékenynek bizonyulnak. Vannak olyan stílusos poharak, amelyek egyáltalán nem rendelkeznek szárral, és amelyeket megnyugtatóan nehéz felborítani, és jól működhetnek a kóstolások során. Ugyanakkor ezt ellensúlyozhatja az a tény, hogy a szár hiánya megnehezíti a bor forgatását, és a hőmérsékletet nagyobb valószínűséggel befolyásolja a kezek melegítő hatása.