A kitartó természetvédelmi munkának, valamint a faiskolában nevelt 94 növény kiültetésének köszönhetően, amelyeket a Playa Tortuga Negra és a Caleta Tagus területén telepítettek vissza, a vadon élő kifejlett egyedek száma a 2007-es hatról mára 28 egészséges példányra nőtt – ebből 20 a Playa Tortuga Negrán, 8 pedig a Tagus-öbölben él – írja a Phys.org.
A Galvezia leucantha subsp. leucantha az útifűfélék családjába tartozó fásszárú cserjeféle. Ajakos virágai leginkább a kertekben is sokszor tartott oroszlánszájra hasonlítanak. Angol leve is erre utal: Galápagos snapdragon, szó szerinti fordításban galápagosi oroszlánszáj.
A. Habitus (a növény általános megjelenése);
B. Levél, fonáki (abaxiális) felszín (balra), színi (adaxialis) felszín (jobbra);
C. Virág, elölnézet;
D. Virág, oldalnézet;
E. Felső ajak, fonáki felszín (a porzó- és termőrendszer bemutatásával);
F. Alsó ajak, fonáki felszín (sűrűn mirigyszőrös bordákkal);
G. Porzókör, oldalnézet (két hosszú és két rövid porzóból álló, didinám porzórendszer; az ötödik porzó meddő);
H. Termő, oldalnézet;
I. Magház, keresztmetszet;
J. Érett toktermés, oldalnézet;
K. Érett mag
Forrás: Part of: Jaramillo Díaz P, Charette C, Calle-Loor A, Espinosa-Ortega N, Mayorga P, Zambrano D, Chango R, Velasco N (2026) Advances in the recovery of Galvezia leucantha subsp. leucantha (Plantaginaceae): restoring a critically endangered species on northern Isabela Island, Galápagos. Nature Conservation 64: 111-133. https://doi.org/10.3897/natureconservation.64.177895
Bár ezek az első természetes úton létrejött fiatal növények nem éltek túl egy aszályos időszakot, megjelenésük fontos lépést jelentett az önfenntartó populáció kialakulásában. Arra is rámutatott, hogy a hosszú távú megőrzési és visszatelepítési program működőképesnek bizonyult. Elvesztésük ugyanakkor egy fontos fennmaradó kihívásra is rávilágít: a vízhiány továbbra is az egyik legnagyobb, folyamatosan fennálló veszélyt jelenti erre a kritikusan veszélyeztetett növényre nézve. A teljes tanulmány a Nature Conservation folyóiratban jelent meg.
Egy herbáriumi példánytól a lávamezőkig
A projekt eredete egészen egy 1962-ben, a Caleta Tagus közelében begyűjtött herbáriumi példányig vezethető vissza. Évtizedeken keresztül ez volt az egyetlen bizonyíték arra, hogy a növény egyáltalán létezik. Patricia Jaramillo Díaz, a Charles Darwin Kutatóállomás vezető kutatója felidézte, hogy újra és újra visszatért ahhoz a herbáriumi példányhoz, és mindig ugyanazt a kérdést tette fel magának: Vajon ez a növény még mindig létezik?
