December végétől az uniós erdőirtásmentes termékekről szóló rendelet (EUDR) többek között azt írja elő az importőrök számára, hogy bizonyítaniuk kell: termékeik előállításához nem használtak erdőirtással érintett területről származó nyersanyagokat. Ennek részeként a nyersanyagok eredetét egészen addig a földparcelláig kell visszakövetni, ahol azokat termesztették – írja a Reuters.

A Trase nonprofit szervezet szerint azoknak a kávétermelőknek, amelyek kávéjuk nagy részét, de nem egészét az EU-ba szállítják, sok esetben költséghatékonyabb lesz az EUDR-előírásoknak való megfelelést a teljes ellátási láncukra kiterjeszteni, mint külön EU-s és EU-n kívüli ellátási láncokat működtetni.

Az EU a világ kávéimportjának mintegy 40%-át adja, a Trase szerint azonban azok a vállalatok, amelyek az uniós piacot is ellátják, a világ kávészállítmányainak közel 80%-át kezelik.

„Az ilyen vállalatok számára a nyomonkövethetőségi követelmények kiterjesztése az egész ellátási láncra lehet a legköltséghatékonyabb megoldás. Ez azt jelenti, hogy az erdőirtás elleni jogszabály hatása jóval túlmutathat az EU gazdasági súlyán” – mondta a Trase.

Az EUDR-t régóta kritizálják amiatt, hogy elkülönített ellátási láncok kialakulásához vezethet, ami kiszoríthatja a távoli, vidéki térségekben élő kistermelőket a jövedelmező uniós piacról. Az exportőrök ugyanis vonakodhatnak kávébabjaikat az EU-ba szállítani, mivel azok eredetét vissza kell majd követniük.

A Trase tanulmánya megkérdőjelezi ezt a kritikát. „Az a tény, hogy sok vállalat egyszerre szállít az EU-ba és más piacokra is, arra utal, hogy ezek a vállalatok az EU-n kívül is könnyebben alkalmazhatnak hasonló követelményeket” – áll a tanulmányban.

Az erdőirtás a fosszilis tüzelőanyagok elégetése után a klímaváltozás második legfontosabb oka. Az EUDR célja, hogy megszüntesse a globális erdőirtásnak azt a mintegy 10%-át, amelyet az EU-ba irányuló import okoz.