Ide vagy a képre kattintva tekintheti meg fotógalériánkat.
Bálint Csaba 8-9 éves korában beleszeretett a postagalambokba, sokáig azokkal is foglalkozott, hat éve viszont átpártolt a húsgalamb-tenyésztésre. (Régebbi rendszeres olvasóink emlékezhetnek Bálint Csabára, hisz néhány éve már bemutattuk őt és húsgalamb-tenyészetét.)
Megkapta a Magyar Gasztronómiai Egyesület Aranyszalag Minőség tanúsítványát.
– Tudni kell, hogy ezek a séfek gyakorlatilag mindent Franciaországból vásárolnak – magyarázza Csaba –, tehát bekerülni ebbe a vevőrétegbe szinte lehetetlen. Másfél évig tartott, mire sikerült olyan minőségű húst előállítanom, amit elfogadtak, sőt büszkén mondhatom, kaptam olyan dicséretet is, miszerint jobban csináljuk, mint a franciák.
Ehhez hozzátartozik, hogy Csaba hajnali négykor kel, és munkába indulás előtt foglalkozik az állataival. Munkából hazatérve pedig első útja ugyancsak a galambdúchoz vezet, és nem fekszik le úgy, hogy ne vetne még egy utolsó pillantást rájuk. Jelenleg 1800 darabot számlál az állománya. Ebből a háznál Dunaföldváron van 160, a többi úgy került hozzá, hogy egy tavaly meghalt kollégája állományát vette át. Az volt a terve, hogy az egész állományt egy helyen tartja, de a járvány ezt keresztülhúzta.
A rendelések tehát azonnal leálltak és sokan még a korábbi tételek számláit sem fizették ki.
A galambászkodásról Csaba azt mondja, nem nehéz, de szerinte az, aki nem szerelmes a galambokba, ne álljon neki. Aki azonban belevágna a galambtartásba, jó, ha megfogadja az alábbiakat.
Dúc röpdével
A galambok leginkább a padláson éreznék jól magukat egy szép nagy röpdében, de ez takarítási szempontból talán nem a legjobb megoldás. Így Csaba a ház mögött két kisebb helyiséget épített a szárnyasoknak, amelyekhez röpde is kapcsolódik.
A házak OSB-lapokból készültek, az ajtókat egy bontásból mentette meg. A röpde léckeretre szegelt apró lyukú drótháló.
Az ilyen röpdéket egyébként könnyű a madárinfluenza megelőzésére a vadmadarak ürülékétől elzárni; mindössze egy kartont vagy más kemény lapot kell ideiglenesen a tetejére tenni. Egyébként, ahogy Csaba mesélte, a galambok a madárinfluenzának csak egy törzsére érzékenyek, így sokkal nagyobb veszélyt jelentenek az egerek, amiktől mindenképp érdemes elszeparálni az állományt. Arra is érdemes vigyázni, hogy a verebek ne szemtelenkedjenek be a galambjaink közé – épp ezért érdemes a dúcokat megemelni.
Költőszekrény
Természetesen lehet igényes polcrendszert is kialakítani, de akár gyümölcsösládák is felhasználhatók költőszekrényként. Ami sokkal fontosabb, hogy minden párnak legyen fészke.
Épp ezért a költőszekrényben egy-egy párnak két költőhelyet kell kialakítani. Csaba ezt egy a költőszekrény feléig benyúló polccal oldotta meg: van egy tálban kialakított fészek a polcon, egy meg a másik oldalon, alul.
Etetés
Érdemes beruházni önetetőre és önitatóra. Csabának nincs is igazán rá szüksége, elvégre a napi szintű gondozás része, hogy folyamatosan friss ételt-italt ad a madaraknak. Az igazán jó húsminőséghez Csaba csak hagyományos módon, magvakkal táplálja az állatait: kukoricával, búzával, napraforgóval, borsóval, cirokkal és tritikáléval.
Ha valaki nem akar csak magvakkal etetni, akkor használjon táp- és mag keverékét!
Tenyészállomány
Ha valaki csak családi fogyasztásra, főként húslevesnek fogna galambtartásba, akkor Bálint Csaba szerint jó lehet a Texán vagy a Strasszer galamb is, de igazán jó húskihozatal csak a francia húsgalambfajtáktól várható. Igaz, ezeknek az ára meglehetősen borsos: egy tenyészgalambpár 80 euróba kerül, viszont igaz, ezek a fajták, így Csaba galambjai is szaporák. 16 órás megvilágítás esetén télen is szaporodnak.
De 32 napos korukig mindenképp érdemes levágni őket, mert utána átalakul a hússzerkezet – igaz, ha valaki az intenzívebb ízeket kedveli, válassza inkább az idősebb pecsenyegalambot.




