0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2026. szeptember 14.

Galambtenyésztés: az elkötelezettség etalonja

Kilenc-tízéves kora óta tart, tenyészt galambokat: röp­postákkal kezdte, a közelmúltban számolta fel kiöregedett amerikai óriás­posta-­állományát, így ma már csak díszpostákat tart.

Egyike a V-093. Nagydorogi Galamb- és Kisállattenyésztők Egyesülete három élő alapítójának, jelenleg az egyesület elnöke. Vitrinjeiben megszámlálhatatlan a hazai és nemzetközi kupa és plakett. Galambász-tevékenységének csúcsa, hogy egyesületi tagtársaival megalkotta az andalúz színű magyar díszpostát. Ő Jaksa János, akit otthonában kerestünk fel.

Vendéglátónk ravasz módon hívott meg bennünket Nagydorogra, ugyanis egész napos programot ajánlott: nézzük meg a falu határában a ciktanyájat, illetve keressük fel az egyesületük egyik legifjabb tenyésztőjét, a nyolcéves Hanol Adélt is. Ilyen szakmai programra pedig ki mondana nemet? A Jaksa-portához már a nyáj meglátogatása után érkezünk, ahol vendéglátónk felesége, a hímzéseiről híres Juci néni rögtön teával, kávéval, süteménnyel kínál, és az évszámokban kisegíti János bácsit.

Jaksa János és felesége, Judit a „dicsőségfal” előtt. János bácsi 2009-ben megkapta a kontinens legnagyobb galambtenyésztői díját, az Európa Plakettet, és ugyanekkor Európa mesteri címet is szerzett
Jaksa János és felesége, Judit a „dicsőségfal” előtt. János bácsi 2009-ben megkapta a kontinens legnagyobb galambtenyésztői díját, az Európa Plakettet, és ugyanekkor Európa mesteri címet is szerzett
Fotó: MMG/Csatlós Norbert
A galambtenyésztői életutat az 1910-es éveknél kezdjük, mert ekkoriban János bácsi édesapja egy 10 évesen, Gyönkön töltött nyaralásról a nagybácsi ajándékával, pár galambbal tért haza.

„Innentől kezdve vannak a Jaksa családnak galambjai” – kezdi Jaksa János, aki szerint egy rendes parasztgyereknek kell, hogy legyen vonzalma a természet, a galambok iránt. Az életút felelevenítése azonban inkább egy történetekből és tanácsokból összeálló mozaik lett.


– Általában háromnegyed hétkor ébreszt a telefonom, és reggeli után irány a galambház, pontosabban a baromfiudvar. Kiengedem, megetetem a tyúkokat, majd megnézem a galambjaimat. Itt is etetek, itatok, és napközben is oda-odanézek, aztán azzal fejeződik be a nap, hogy megint kapnak eleséget annak ellenére, hogy az etetőben mindig van szem és víz is. Most például tört szemű búza van előttük, de azt nem nagyon szeretik, mert apró szemű, sok a munka vele. Szívesebben fogyasztják a kukoricát meg a borsót, de abból módjával kapnak, kivéve hidegben, mert akkor megemelem a kukorica-fejadagot – meséli a 83 éves nagydorogi nyugdíjas.


– Negyedikes-ötödikes voltam, amikor egy ismerőstől az első saját galambjaimat megkaptam. Kezdőknek azt javaslom, hogy ne a legigényesebb fajtával kezdje, mert először meg kell tanulni, hogyan kell a galambokkal bánni, azokat etetni, tartani. A kevésbé igényes fajták közé sorolom a magyar díszpostát is, ami gyakorlatilag hármas hasznosítású galambfajta. Azért mondom ennek, mert kimondottan szép kiállítási galamb, vágási súlyban 60-80 dekás, tehát pecsenyegalambként is értékesíthető. Mindemellett rendkívül jó neve­lők, sok a begytejük, és ezért sokan használják dajkagalambként is.

Hiába kitűnő az andalúz színű állomány, mégis a szín miatt óriásposta-vér is csörgedez bennük. Ezért a tenyésztő fenntart egy tisztavérű díszposta-vérvonalat is
Hiába kitűnő az andalúz színű állomány, mégis a szín miatt óriásposta-vér is csörgedez bennük. Ezért a tenyésztő fenntart egy tisztavérű díszposta-vérvonalat is
Fotó: MMG/Csatlós Norbert
Forrás: Kistermelők Lapja

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: