„Túlságosan nagy vidámságra, pozitívumra, reménykedésre jelenleg sem okunk, sem alapunk nincs” – fogalmazott Koncz Máté, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) elnöke a szervezet sajtóbeszélgetésén. Mint mondta, a mezőgazdaság eddig minden válságot átvészelt, de most az a nagy probléma, hogy jelenleg nem látszik, hová tart az ágazat.

Az idei aszály azért is különleges, mert a problémát már nemcsak a gazdálkodók érzik. A kiszáradt mezők, elszáradt fasorok, apadó források és patakok, az alacsony folyóvízszintek mindenki számára láthatóvá tették a helyzetet. A korábban axiómaként kezelt kijelentés, miszerint Magyarország víznagyhatalom, Koncz Máté szerint mára megdőlt.

Az érdekképviselet szerint a 2022-es aszályt a kutatók akkor még nagyjából húszévente bekövetkező eseményként értékelték, de már ez sem igaz: mára azonban az országban a talaj felső egy méteres rétegében mintegy 150 milliméterre nőtt a vízhiány, a Dél-Alföldön pedig a 200 millimétert is meghaladta.

Harmad-, negyedhozamok

A mezőgazdaság számára a legközvetlenebb probléma a terméskiesés. Sok térségben harmadára vagy negyedére esett vissza a termés. Különösen súlyos a helyzet a Hajdúsági Löszháton, ahol sok helyen nemcsak a kukoricát nem lehetett betakarítani, hanem a kalászosokból sem lett értékelhető termés. A MOSZ adatai szerint a búza idei termésmennyisége a tíz évvel korábbi átlaghoz képest mintegy 20 százalékkal, a kukoricáé pedig 80 százalékkal esett vissza. A kieső terméshez magas költségek és az elmúlt évekre jellemzőhöz képest alacsonyabb árak társulnak.

Kukoricából a MOSZ mintegy 1,5 millió tonnás országos terméssel számol. Ez önmagában is kevés lenne: a három nagy hazai kukoricafeldolgozó alapanyag-igényét sem fedezné, miközben takarmányozási célra is jelentős mennyiségre lenne szükség.

Ezzel a feldolgozás során keletkező takarmány-alapanyagok felhasználhatósága is kérdésessé válhat.

Az aszály miatt az állattartó telepek vízellátása is problémává válhat. Koncz Máté szerint ma már az sem mindenhol magától értetődő, hogy új szarvasmarha- vagy baromfitelepet engedélyezni lehet, mert a vízbázis nem bírja el az újabb vízkivételt. A baromfiistállókban működő hűtőrendszerek jelentős mennyiségű vizet használnak, egyes rendszerek pedig többet fogyasztanak, mint maga a madár – jelölt meg egy újabb problémát.

A kérődző állatoknál pedig a tömegtakarmány hiánya jelent egyre nagyobb kockázatot., és ha a hazai tömegtakarmány-bázis nem biztosítható, az a tej- és húsmarhatartás jelenlegi méretét is megkérdőjelezheti.