A Science Advances folyóiratban megjelent új tanulmányban a kutatók többféle bioarcheológiai bizonyítékot felhasználva arra jutottak, hogy a kölest már i. e. 1590 körül fogyasztották Délkelet-Lengyelországban, Ez több, mint egy évszázaddal korábban van, mint ahogy azt eddig feltételezték. Az elterjedése azonban lassú volt, eleinte csak kevesen termesztették – írja a Phys.org.
Az eredmények alapján a köles termesztése lehetővé tette a közösségek számára, hogy a korábban mezőgazdasági szempontból gyengébb, szárazabb területekre is kiterjesszék a földművelést. Ez átalakította a táj használatának módját, és hozzájárult az élelmezésbiztonság erősítéséhez.
A kutatók többféle vizsgálati módszert ötvöző megközelítést alkalmaztak: emberi maradványokon szén-, nitrogén-, oxigén- és stronciumizotóp-elemzéseket végeztek, amelyeket radiokarbonos kormeghatározással, paleoproteomikai nemmeghatározással, valamint régészeti és antropológiai adatokkal, illetve korábban publikált genetikai eredményekkel egészítettek ki. Ennek segítségével megállapították, hogy a kölest fogyasztani kezdő népesség helyi eredetű volt-e, rekonstruálták, hogy az emberek életének mely szakaszában vált hozzáférhetővé számukra ez a növény, valamint azonosították a kölest fogyasztók kulturális hátterét és biológiai nemét.
Ez lehetővé tette a kutatócsoport számára, hogy meghatározza, mikor jelent meg az új növény a már meglévő táplálkozási szokásokban.
Új lehetőségek a táj használatában
A kölest azonban csak a népesség egy része fogyasztotta. „A kölesfogyasztók és a kölest nem fogyasztók csontszöveteiben kimutatott eltérő stronciumizotóp-összetételek valószínűleg ugyanazon a területen belül eltérő földtani adottságú övezetek használatára utalnak, nem pedig arra, hogy az emberek különböző helyeken születtek” – magyarázza a tanulmány társszerzője, Snoeck, a brüsszeli Vrije Universiteit kutatója.
„A növekvő élelmiszerigényre és az éghajlati viszonyok lehetséges változásaira reagálva a bronzkori társadalmak egy új, ellenálló alapnövényt vezettek be, hogy hatékonyabban használják ki környezetük korábban mezőgazdasági szempontból marginális területeit, és javítsák az élelmezésbiztonságot” – magyarázza a tanulmány vezető szerzője, Margaux Depaermentier, a litvániai Vilniusi Egyetem kutatója.
