Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerint a kadmium bekerül a kakaó magjaiba, a kakaóbabokba, amelyből pörkölés után (többek közt) csokoládé készül. Egyes kakaófajták azonban kevesebb mérgező elemet vesznek fel, mint mások. Egy nemzetközi kutatócsoport, amelynek a Penn State Egyetem tudósai is tagjai voltak, genetikai különbségeket talált abban, ahogyan két kakaófajta szabályozza a kadmium felvételét és a fém növényen belüli szállítását – írja a Phys.org.
Szeptember elején a Plant and Soil folyóiratban publikált eredmények a kutatók szerint fontos korai lépést jelenthetnek olyan kakaófajták nemesítése felé, amelyek kevesebb kadmiumot halmoznak fel. Ezt a Penn State és a Corporación Colombiana de Investigación Agropecuaria–AGROSAVIA (Kolumbiai Mezőgazdasági Kutatási Társaság) kutatói közölték.
A csokoládéban található csekély mennyiségű kadmium nem jelent komoly közegészségügyi kockázatot. Azonban a túl sok kadmiumnak való hosszú távú kitettség a csontok törékenységéhez, valamint a vese és a tüdő károsodásához vezethet – magyarázta a tanulmány két vezető szerzőjének egyike, Siela Maximova, a Penn State Mezőgazdasági Tudományok Főiskolájának növénybiotechnológiai kutatóprofesszora.
– mondta. „Ha a talajban nincs kadmium, a növények sem veszik fel, így a kakaóbabok sem tartalmaznak majd belőle. A szennyezett talajú területeken azonban az lehet az egyetlen megoldás, ha olyan kakaófajtákat ültetünk, amelyek nem halmozzák fel a kadmiumot. Ehhez meg kell találni és nemesíteni kell a természetes módon ellenálló fajtákat. A másik lehetőség, hogy biotechnológiai módszerekkel kell újakat létrehozni. Fontos, hogy csökkentsük a kadmiumfelvételt, miközben megőrizzük a magas terméshozamot, a betegségekkel szembeni ellenálló képességet és a jó ízt.”
Két kakaófajta, eltérő kadmiumfelvétel
A kutatás során a csapat két kakaógenotípust – vagyis a kakaófa genetikailag eltérő változatait – hasonlított össze, amelyekről korábbi kutatások kimutatták, hogy különböző mennyiségű kadmiumot vesznek fel.
Az egyik a PA121 jelű, kevés kadmiumot felhalmozó genotípus volt. Ezt eredetileg a perui Marañón folyó vízgyűjtő területén élő vad populációkból gyűjtöttek. A másik a TSH660 genotípus volt, amelyet Trinidad és Tobagóban nemesítettek egy program keretében. Ennek célja betegségekkel szemben ellenálló, magas terméshozamú fák létrehozása volt. Erről a genotípusról később kiderült, hogy nagy mennyiségben halmozza fel a kadmiumot.
A kutatók kakaópalántákat neveltek tápoldatban, és vagy egyáltalán nem tettek a tápoldatba kadmiumot, vagy csak kis mennyiséget adtak hozzá. Idővel nyomon követték a génaktivitás változásait, és megmérték, mennyi kadmium halmozódott fel a növényekben. A növények egészségi állapotát is vizsgálták: figyelték a fotoszintézist, a vízfelhasználást és egy, a stresszreakciókban szerepet játszó hormon szintjét.
A legnagyobb különbségeket a méregtelenítéshez, a stresszválaszhoz, a hormonális jelátvitelhez, valamint a kadmium növényen belüli szállításához kapcsolódó génekben figyelték meg.
