Eközben a kertészetekben és a szántóföldeken is értékes talajtakaróként segít megőrizni a talaj nedvességét. Az utóbbi években azonban egyre több gazdálkodó, állattartó versenyez a szűkülő készletért.

Korábban sok helyen természetes volt, hogy az aratás után elegendő mennyiség maradt az állattartóknak, ma azonban a gabonatáblák jóval kevesebb szárat adnak. Az ok egyszerű: a hosszan tartó csapadékhiány nemcsak a szemtermést, hanem a növény vegetatív tömegét is visszafogja. Bránya Roland Blonde d’Aqiuitaine tenyésztő szerint ez már nem egyetlen rossz év következménye.

– mondja.

A kisebb kínálat természetesen az árakban is megjelenik. Roland számításai szerint egy bála szalma előállítási és beszerzési költsége egy év alatt mintegy 30 százalékkal emelkedett, miközben egyre messzebbről kell beszerezni a jó minőségű takarmányt és almot.

Nedvességmenedzsment az istállókban

A megfelelő alom száraz fekvőhelyet biztosít, csökkenti a nedvességet, megköti a trágyalét, mérsékli az ammóniaképződést és hozzájárul az állatok egészségéhez. Ha kevés a szalma, a pihenőhely gyorsabban átnedvesedik, nő a tőgygyulladás, a lábvégbetegségek és a légzőszervi problémák kockázata. Sokan ilyenkor a faforgács felé fordulnának, csakhogy ez sem jelent minden esetben megoldást. A jó minőségű forgács drága, ráadásul egyre nehezebb beszerezni, hiszen jelentős részét ma már biomassza-erőművek hasz­nálják fel tüzelőanyagként. Vagyis ugyanaz a piaci helyzet alakult ki, mint a szalmánál: nő a kereslet, miközben szűkül a kínálat.

A cél ugyanis nem feltétlenül az, hogy minden négyzetmétert vastagon beterítsenek szalmával, hanem hogy a pihenőterek maradjanak szárazak, miközben a nagyobb szennyeződésnek kitett részeket gyakrabban takarítják.