Szerző: Kernács Rebeka

Ezeket és más hasonló kérdéseket járták körül a méhek virágporgyűjtési szokásaival foglalkozó tanulmányok.

Közép-Európában egy méhcsalád évente 10–33 kilogramm virágport gyűjt be. Ezt állapította meg egy svájci és egy osztrák áttekintő tanulmány 2005-ben és 2010-ben. Az értékeket a virágporcsapdákban talált mennyiség alapján határozták meg, több tényező figyelembevételével. Például a virágporszedők esetében eltérő a különféle modellek hatékonysága: hol 15 százalékos, hol 30 százalékos, de az 50 százalékot egyetlen esetben sem haladja meg. Nagyok lehetnek a régiónkénti, évenkénti és évszakonkénti különbségek is a kaptárba érkező virágpor mennyiségében.

Az a hosszú távú svájci tanulmány, amely az 1940-es években kezdődött, és az 1990-es években ért véget, egyedülálló a mézelőméhek virágporgyűjtési szokásainak kutatásában. Más tanulmányokkal egybehangzó fontos felfedezéseinek egyike az, hogy a méhek ugyan sokféle növényről gyűjtenek virágport, de az év folyamán begyűjtött összes virágpor átlagosan 60 százaléka mindössze öt növényfajról, illetve -nemzetségből származik. Még az egy telephelyen belüli méhcsaládok gyűjtési szokásaiban is adódhatnak különbségek, például ha az egyik család felfedezett egy olyan virágporforrást, amelyet a többi család még nem ismer.

A virágporkészletek nem gyarapodnak a végtelenségig

A Közép-Európában végzett vizsgálatokban gyakori virágporforrás volt például a repce, a pitypang, a fűz és a borostyán. A méhészetekben ezzel szemben kevésbé ismertek virágporforrásként a pázsitfűfélék, a seprőzanót vagy a boglárkafélék. A több mint harminc évvel ezelőtti svájci vizsgálatok eredményeit azonban fenntartással kell kezelnünk. Ez különösen a fehér és a vörös here nagy jelentősége kapcsán világlik ki. A tanulmányokban a kukorica után a fehér here volt a leggyakoribb virágporforrás. Németországban viszont az utóbbi időben visszaszorult a herefélék haszonnövényként való termesztése. Az adatokból ugyanakkor látható, hogy a mézelőméhek virágporgyűjtési szokásaira milyen nagy hatással vannak a mezőgazdasági kultúrák.

Időben és térben jobban általánosítható az a megállapítás, amely szerint a méhek márciusban és áprilisban elsősorban a füzekről, nyárfákról, tölgyekről, juharokról és a gyümölcsfákról gyűjtenek virágport. Helyenként fontos virágporforrás a pitypang is. Májusban és júniusban különösen gazdag a virágporválaszték: a mezőgazdasági kultúráktól (például repce) a cserjefajokig (például galagonya vagy bodza) terjed. Az egyes telephelyek közötti különbség ebben az időszakban különösen nagy lehet.

De évjárattól függően még ugyanazon a telephelyen is jelentős különbség adódhat a virágpor időbeli eloszlásában és összetételében. Ebben a mezőgazdasági termesztés változásai mellett az időjárási tényezők játsszák a főszerepet, de az éghajlatváltozás és az újonnan megjelenő, inváziós növényfajok (mint a bíbor nebáncsvirág) szerepe sem elhanyagolható.