Ezek a gyümölcsök olyan savanyúak, hogy nyersen szinte élvezhetetlenek, ám éppen ez a tulajdonságuk teszi őket különlegessé. Lekvárok, szörpök, gyümölcslevek és más ételek savasságának beállítására is alkalmasak, miközben kellemes gyümölcsös illatot kölcsönöznek a készítményeknek.

Japánból érkezett, Európában is otthonra talált

A japánbirs Kelet-Ázsiából, elsősorban Japánból származik. Európában a 19. századtól terjedt el díszcserjeként, elsősorban feltűnő tavaszi virágzása miatt. A növény lombhullató, többnyire 0,5–1,5 méter magas, terebélyes bokorrá fejlődik. Ágai rendszerint tüskések, levelei fényesek, tojásdadok. Március–áprilisban, gyakran a lombfakadás előtt nyílnak narancsvörös, téglavörös vagy piros virágai. A termesztett fajták között rózsaszín és fehér virágúak is előfordulnak. A virágokat őszre beérő, többnyire 3–6 centiméteres, sárga vagy sárgászöld almatermések követik. A gyümölcsök húsa kemény, illatuk intenzív, ízük rendkívül savanyú.

Nemcsak díszcserje, hanem haszonnövény is

A japánbirs nem különösebben igényes növény, ezért a hazai kiskertekben is eredményesen termeszthető. Napos fekvésben virágzik és terem a legbőségesebben, de a félárnyékot is elviseli. Talaj tekintetében alkalmazkodóképes, bár a jó vízáteresztő képességű, közepesen tápanyagdús talajokon fejlődik a legszebben. A tartós vízborítást nem kedveli. Jól tűri a téli fagyokat, ezért hazánkban általában különösebb védelem nélkül áttelel.

Fiatal korban és tartós nyári szárazság idején érdemes öntözni, mert a vízhiány a termések méretét és mennyiségét is csökkentheti. Később viszonylag szárazságtűrő, de terméshozam szempontjából előnyös az egyenletes vízellátás.

Metszése elsősorban ritkításból, az elöregedett és egymást keresztező ágak eltávolításából áll. Ha a termés a cél, nem szerencsés minden tavasszal erősen visszavágni, mert ezzel a virágrügyek jelentős részét is eltávolíthatjuk.

A balti országokban a „northern lemon” nevet is kiérdemelte

A japánbirs gyümölcstermesztési lehetőségeivel különösen Észak- és Kelet-Európában foglalkoztak sokat. Lettországban és Litvániában olyan fajtákat is szelektáltak, amelyek bőtermők, nagyobb gyümölcsűek, illetve kevésbé tüskések. Az egyik legismertebb gyümölcstermő változat a Chaenomeles japonica ‘Cido’, amelynek nagyobb, aromás, sárga gyümölcsei vannak. Az északi citrom elnevezés jól érzékelteti a növény legfontosabb tulajdonságát az, hogy gyümölcsének savassága a citrusfélékével is vetekedhet. A termesztésben a díszítőérték mellett a termésméret, a lékinyerhetőség, a savtartalom és a feldolgozhatóság vált fontos nemesítési szemponttá.

Mitől ennyire savanyú?

A japánbirs gyümölcse jelentős mennyiségű szerves savat tartalmaz. Ezek közül különösen az almasav meghatározó, de más savak is előfordulnak benne. Kutatások szerint a japánbirs és rokonainak gyümölcslevében a pH-érték gyakran 2,5–2,8 körüli, ami igen erős savasságot jelent. Egyes vizsgálatokban 100 milliliter gyümölcslében átlagosan mintegy 59 milligramm C-vitamint mértek, bár az érték fajta és termőhely szerint jelentősen változhat. A gyümölcs emellett polifenolokat, rostanyagokat és pektint tartalmaz. Utóbbi különösen értékes, mert elősegíti a lekvárok és zselék megfelelő állományának kialakulását.